Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
Regi magyar bonctani kifejezések. Az alábbiakban néhány érdekesebb bonctani kifejezést közlök, olyanokat, melyek nagy része hiányzik a Nyelvtörténeti és Oklevélszótárból. E kis közlemény tehát mintegy folytatása a régi magyar betegség-, gyógyszer- és növénynevekről szólónak. Itt is csillaggal jelöltem meg azokat a szavakat, melyek vagy teljesen hiányzanak a NySz.-ból, vagy pedig az itt közölt értelmük nincs meg benne, szóval, amelyek bármi tekintetben a NySz. vagy OklSz. pótlására valók. A zárójelbe tett forrásjegyzék magyarázata előbbi két közleményemben található meg. Azt hiszem, megbocsátható, hogy néhány tréfás és vulgáris kifejezés is akad ebben á jegyzékben; annál inkább, mert az összeállításban nemcsak tisztán az orvostörténeti, hanem egyúttal a nyelvészeti érdekesség is irányított. * Agylágy: cerebrum; agy velő. (Schlaegli szójegyzék, a 15. századból.) Ágyékhártya: diaphragma; rekeszizom. (1794; Rácz, Borb., 84.) Már Co- menius is így nevezi; Apáczai-Csere pedig rekesztő hártyá-a&k. Állat: állomány. A tsontoknak ál- lattya (ossium substantia). [Rácz, Borb,. 5.] De már a 16. sz. elején is használták ilyen értelemben. (Érdy-Codex: Mi légyen az lelki ismeret állatja szerént; továbbá Telegdi: Evangeliomok magyarázatja (1577): Fiam egy természetű és egy állatú én velem.) *Jlltetem: maxilla; állkapocs. (16. század; Schlaegli szó jegyzék, 22.) Megjegyzendő, hogy a régi nyelvben a tetem szó általában csontot jelentett; ezért mondja Keresszegj. H. István 1640-ben, hogy az Isten az asszonyt a férfiúnak nem „a feje teteméből teremtette, hanem az oldala teteméből“. Árva hús: izom. Az árva húsnak szárra dása és megösztövéredése gyakrabban és többször esik meg. (1715; Csúzi Trag., III. rész, 7. pont.) Továbbá Weszpr., Báb., 4., 15. [A különös elnevezés talán onnan, hogy az izmon nincs rajta a zsír és a bőralatti kötőszövet.] * Bakfog: zápfog. A bak-fogak közt keressed. (Ts. M.—K. J., 91. A német eredetiben „Backenzähne“,) *Balázs iszákja: lásd Gáspár iszákja. *Begye az ujjnak: a húsos, duzzadt vége. (1787; Mátyus, II., 62.) Bokája a kéznek. „Az kéz bokájának csontya kifordulása, melly Styolides- nek (!) neveztetik.“ (Misk., 286.) Tehát nemcsak talus-1 jelentett, mint a Nyelvtört. Szótár mondja, melyben különben szintén található néhány hasonló példa. Bonc: femur. Az ő köszvénye nem olyan, mint egyéb jámboré, hanem ágyékát, hasát, bonczát ostromolja. (1637;* M. Könysz., I., 93.) A nép ma is sok helyen használja. *Czimpa: az orr szárnya, porcogója. Tune debent nares transfigere in illo loco, qui vulgo czimpa dicitur. (A 15. sz. második feléből. Könyvsz., 1904. 460.) * Csipkés háj: omentum; cseplesz. Könyvsz., 1899. 107. *nákos: penis. Ki nem bicsakolhat (coire): kilencz dühös bogarat (vagyis kőrisbogarat) faolajba tegyél, azon olajjal kenjed meg a nagyobb lába ujját. Item: csak meleg borral kenjed meg dákosát, fölszabadul. (1564Í Gyógy., 1880. 108.) E szónak első jelentése különben: rövid hegyes tőr és nyílván a régi gyak (szúr) igéből származik. Deák-ujj: a negyedik ujj a kézen. (Lásd Nevetlen ujj.)
