Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
Régi magyar betegségneyek 303 Megesi a betegség vmely testrészt. Az én áldott szent fejemet megessé fene füst-esúz, fene füst-kelevény. (1578; Bor- nemissza Péter; ördögi kísértetekről. Kandra, 339. szerint idézve.) — Megesik a daganat: lelohad. Ha a daganat meg nem esne, tehát végy fertály font bo- lust. (Ts. Μ. — K. I. 94.) *Megeszelősödik: megbolondul. Mivel a mesterünk Marjai nevű megeszelősö- dött, mentem anno 1737. Révkomáromba praeceptornak. (1749; Yasárn. Ujs. 1872. 234.) *Megfázlalds: meghűlés. Nyudhatat- lanság, meg fázlalás, elmének felháborodása. (Madai, 63.) *Megfüvezni: büvöléssel, megrontással beteggé tenni vkit. Említé panaszol- kodván, hogy ő füvezte volna meg Posztóvető Mártont (1582; Komáromy, 25.). A megfüvezéshez kovácstól hozatott vasszart (1. NySz!) is használtak (u. o. 29.). A mai népnyelvben füves asszony annyit tesz mint tudós asszony, javas, kuruzsló. *Meggugásodik: pestis-bubók (kelevé- nyek) lepik el. Tegnap vettem Bagosi búcsúzó levelit, hirtelen meggugásod- ván, noha már egyszer kifolt vala rajta. (1710; Archiv. Rákócz. VI. 595.) Meghimlőzik. Menyem asszony ő kegyelme maga egészségben vagyon, de a kis leányka bizony meghimlőzött volt (1662). [Teleki Mihály lev., II., 308.] Meghitvdnykozik (betegségtől): elgyöngül, leromlik, lefogy. Gychy Farkas írja (1559 márc. 30.) az egyik paripájáról Nádasdy Ferencnek, hogy „egy kevéssé az nyereg mia meg se- rwölt Ami a, meg es hitvánkozott (hytt- wanközot) vala“. (Orsz. Levéltár; Ná- dasdy lev.) Megjógyulni. Az betegseg után vg tartassanak, hog hamarabb meg iogo- lianak. (1474; Birk-codex; Könyvsz. 1889.) 11. Immár meg iogoluan (u. o.). *Megkorpázik: hámlik a bőr. Ki után a nyaka megkorpázik és a daganat leesik. (Ts M. — K. I. 102.) Megkórul: megbetegszik. Ha valakinek vg történik meg korolni, hog vr vetőinek zokott helere nem iöhet (1474; Birkcodex; Könyvsz. 1889. 12.). Megkötés: lásd Kötés. Megkötni. Megkötni: fascino MA., beschreien, bezaubern PPB1., megrontani (főleg a nemző képességet, úgy férŰnál, mint nőnél). Házasnlás után ha megkötnek (1564? Gyógy. 1880. 108.). A kit megkötnek ferflsegeben: lopd el annak az asz- szonynak az ingvallat, hugyozzál áltál a jobbik uijan. meggyógyulsz. (1676: T. T. 1894. 393.) Báthory Zsigmond erdélyi fejedelmet az egykori! írások szerint Báthory Boldizsár anyja megkötötte s ezért maradt megtalan. Egyik 1737-iki szegedi boszorkányperben azt vallják, hogy a vádlott Túrós Istvánt megkötötte, leányát hogy el nem vette. (Reiz- ner, IV. 525.) .A lázban, kelésekben, fekélyekben sinylő köznép ma is gyógyítja magát úgy, hogy a kelések, fekélyek kötelékeit a temető fejfáira, keresztjeire, útszéli bokrokra stb. akaszt ják; a hideglelős egy szalagot vagy madzagot köt a fejfára s aki ezeket a kötéseket leoldja, arra átmegy a betegség. (Demkó, 40.) A néphit azt is tartja, hogy aminő kötések vagy csomók vannak a fonalon vagy kötélén, a megátkozott embernek vagy barmának úgy cső mosódnak össze a belei, inai. s ezt a betegséget a nép úgy nevezi, hogy ron tás, vagy tétemény van rajta, megvon tntták, száraz kötése van. (Fekete: Száz., 1874. VI. 391.) A kötés mint potentia- gátló megrontás a németeknél is megvan („Nestelknüpfen“ = impotentia virilis), szintúgy a törököknél (1. Stern B.: Medizin. Aberglaube u. Geschlechtsleben in der Türkei.). V. ö. Kötés. *Megkövesedése az emlőknek; mastitis, emlő-gyulladás. Emlő meg-kövese- désérol s dagadásáról. (Házi Orv. 143.) *Meglappad: lelohad (a daganat; 1683.) Lásd: Elesik. * Meglövell (betegséggel): Mivelhogy Isten . . . sok vétkeimért a pestises mi- ridgyel engemet is megh lövelle. (1739; Benkó, 74.) Meanyilazás, megnyirazás: das pferd mit dem hufnagel verwunden, PPB. A ménlovon más egyéb gánts-is ne talál- tassék . . . mint meg-nyilazás. (Ts. M. — K. I. 7.) Midőn a lovat meg-nyilazzák (u. o. 62.) Minden mester az ű mestersége szerint a lópatkólásra gondot viseljen, hogy meg ne nyirazza a lovat;... hun pedig megnyirazza . . . tartozzék a féle sérült lovat pénz nélkül gyógyítani. (1613; T. T. ’1895. 102.) Az mellv lovat megh nylaznak. (M. P.; All. L. 1906. 212.) Az melly lovat megh nyraz- nak (u. o. 213; a. további szövegből kiderül, hogy a pata belső részeinek szöggel való megsértéséről van szó. U. o. 200: Külön helyen beszél arról, „ha az lónak az njriat igen le faragiak“, de erre az esetre nem használja a „megnyirazás“ szót.) Megolt (betegséget): elmulaszt, megszüntet. Árpa pepeh kösd reá. kosznent. mérges fakadast megh olt. (M. P., Nyr. 1905. 511.) *Megomol (a szája vkinek): valószínűleg szájgyulladást, stomatitis, jelent. Az kynek az zaya meg omol, orwossaga ez: paar lugat zuerd meg es mer (mérj)
