Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
Régi magyar betegségnevek 301 * Ki avasul: ausschwieren. (Ts. M. 1656-iki kiadásában; az 1676-iki kiadásban; kievesül; lásd ezt.) *Kidült száj. Ha (a bogácskóró) vizével kidült szájat mosol, meg gyógyittya (Orv. K. 115.). *Kievesül: valamely sebből gennyedés közben távozik a benne levő corpus alienum. Mess a sziigyén lyukat... [tégy bele] fekete hunyor gyökeret, és hadd benne mind addig, míg ki-evesül belőlo (Ts. M. — K. I. 37.). * Kijár (a fül): folyik. [Apró gyermekek] füle ki-járása. Némelly gyermeknek egynéhány esztendőkig a füle kijár, és néha nagy fájdalommal-is vagyon (PP. Pax, 324.). *Kijáró bél: prolapsus ani, végbél-elő- esés. Egy böcsűlletes sülly lesz az, . . . az ki megfakadt az nagy vastag, kijáró belin. (Rák. F. Lev. V., 494.) Kimenyelés: ficamodás, kimenyülés. Igen régi szó, mely az 1488. évi ú. n. bagonyai ráolvasásban is előfordul. (V. ö. MNy., 1920., 80.) *Kiomlás: varasodás, var-képződés; kiütés. [A kis gyermek] feje ki-omlása (PP. Pax, 319., továbbá Perlici: Med. paup. 24.). A zelnicze fának a levelei használnak szájnak kiomlásárul. (Orv K., 73.) V. ö. Omladozás. *Kiötlés: exanthema, kiütés, pattanás. Egynéhányszor tapasztaltam hasonló ki- ötlést az áhrázatjokon azoknak a személyeknek, mint az himlők, kik a gyermekekre gondot viseltek (Domby: 129., továbbá 651.). Az illy aszszonynak or- tzáján, orrán, nyakán most kissebb, most nagyobb fótok, kiötlések, fakadékok láttatnak (Domby: Báb. 8.). Az illy erős orvosságok egész testen lévő ki-ötlése- ket, pattanásokat okoznak (u. o. 44.). * Kirugaszkodni a világból. Nádasdy Pál uram 15. praesentis mensis kirugasz- kodék ez világbul; pénteken reggel megbetegedett, szombaton délután két órakor meghala (1633; Szerémi, 124.). *Kis-pestis: morbilli, kanyaró. (Domby, 275.) *Kis porcéi. Próbált recepta, a magát kirágó féreg ellen, kit kis portzelnek neveznek, melly (lovaknál) a bőr és hús között vagyon (Ts. M. — K. I. 17.). *Kiveszés: fekélyesedés? Szeméremtest kiveszése ellen (15641 Gyógy., 1880., 109.). *Kivetni: kihányni. Bort amelly ember ki veti. Leg elsőben mikor látod az eper levelit, azt ed meg s az után a bort ki nem veted. (Nemz. Máz., Oct. Hung. 485., 43.) Komorság: kryptorchismus (főleg állatokra, lóra. bikára vonatkoztatva). A TSz. szerint „heréit állat, melynek a közösülő képessége meg-maradt.“ Kór: morbidus, beteg. Mykoron hallotta volna ez zegen koor Zent Margyt azzonnak chuda teteleet (Pray: Marg., 342.). Korokual való bánás: egrotantium cura (1474; Birk C.; Könyvsz. 1889., 12.). Kórbeteg: aegrotus, morbidus MA. Mezítelenek, kórbetegek, nyomorult koldusok ... ne féljetek (1709; T. T. 1906., 501.). Kornyadoz: aegroto, morbidus sum. Asszony anyám csak kornyadoz, nehezen jön meg az apetitussa. (1710; É. G. 64.) *Koronatörés: mai neve vulnus coronae, pártatiprás (lóbetegség). Tolnay: Art. Vet. Comp. Path. 151. és Rohlwes 1814. kiad. 44. Koros nyavalya: morbus chronicus (Zsoldosnál). *Kórságos betegség: epilepsia. (Toldy: Uj. ad. 76.) Kő: lithiasis, húgykő-baj. Kű ellen: vedd az fekete babot tehén téjben (15647 Gyógy. 1880. 107.) * Kőbánt ás: lithiasisl húgykőhaj? Kü hántás ellen. (M. P., Nyr. 1905., 510. A szöveg folytatása nincs adva.) A göcseji nép ma is használja, de (úgy látszik) csontnövedék, (exostosis) értelmében. L. Ethnographia, 16. kötet, 358. old. *Kö-epe: steingallen, „vérfolt“, (patabetegség). Kő epe ellen: a ló kaptáját ki kell faragni. (Ts. M. — K. I. 65.) Köldökcsömör: 1. általában kólika, bélgörcs. (Horvát 78., 79..; Csapó: Orv. K. 148.; Veszelszki 139.) 2. szél kólika, colica flatulenta (PP. Pax., 124.). Köleshimlő: miliaria. (Haiszier, 432.) Fejér k. — miliaria alba; vörös k. — miliaria rubra. (U. ο.) *Kömonyas (ló): a melyiknek vérfolt van a lábán. (Ts. Μ.) V. ö. Kő-epe. * Könny ebbezik valaki a betegségben. Chany wram ineghys ighyn !) hetegh; néha kynnyebezyk, néha ismegh megh nehezedyk. (1561; Zaberdinus Boldizsár deák levele Nádasdy Tamásnéhoz. Orsz. Levéltár; Nádasdy lev.) Körömháztörés: mai neve vulnus coronae, pártatiprás (lóbetegség). Rohlwes 1814. kiad. 44. *Körömkapta: lásd Kapta. * Köröm-kelés: steingalle, vérfolt (a ló patájának zúzódása a talpon). Patik. Luk. 101. *Körömméreg: 1. paronychia, reduviae (PPB); mai nevén: panaritium. 2. juhok csülkének a gyulladása, panaritium (Rohlwes 1814. kiad. 155.). *Köröm-rothadás: strahlfeule, nyírrák, nyírrothadás. Ha a lovak nedves istállóban . . . sokáig állanak, megtör
