Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
802 Eégi magyar betegségnevek ténik sokszor, hogy a körömnek a büt- kője megrothad. (Patik. Luk. 102.) *Köröm-torongy (ló patájának a betegsége): mai neve pododermatitis chronica verrucosa, patarák. (Szind, 215.) *Kö1és: megrontás. Igen beteg valék, hivatám hozzám Szabó Katót, azt mondá, hogy kötés volna rajtam. (1584; Komáromy, 31.) Y. ö. Megkötni. *Köves himlő. A köves himlő, mellyet disznóhimlőnek-is neveznek, és vizes himlő 24 óra alatt ki-üt, és öt leg-fel- jebh hat nap alatt el-mulik. Az első ollyan kemény mint a kő, és himlő hellyet is tsinálhat, az utolsó pedig ollyan, hogy által lehet rajta látni, mint a viz hólyagon. (Báti, 9.) V. ö. Disznó himlő. Kövezés: lásd Csecskövezés. Lábbog a daganat: fluctuat, hullámzik benne a genyedség. Eácz: Borb. 288. *Lehéjazás: a bőrnek lehámlása, des- quamatio. (Rácz: Skárl. 4.) Lejár (vagy leszáll) az öle vkinek: sérve van. A dályoi molnár felől penig azt mondják, hogy az Ur dolgára betegen menti... minthogy öle lejárván sokszor betegeskedett. (Lejebb ezen kifejezés: „az ölle le szállott“ szintén előfordul.) [1740; Orsz. Levétlár. Acta pes- tilentialia.] Lejáró bél: hernia inguinalis és scrotalis. Bélé kinek lejár (Házi Orv. 11.). *Lép-dög: anthrax, lépfene (Patik. Luk. 176.). Linkábás: incubus, ephialtes; boszor- kánynyomás, lidérc. Calepinus szótárában fordul elő elsőízben: „Ephialtes, a nostris dicitur incuhus. Est autem morbus quiescentes in lecto plurimum infestans, quum veluti ingenti pondere nobis superincumbente premi videtur. Ez az betegség, az kit az magyarok hamis vélekedésből liduércznek hinnak; mi ne- vezzök, linkabas.“ Körösi Sándor szerint az olasz l’incubo-ból keletkezett. A különös szó bővebb magyai’ázatát 1. M. Ny. VII. (1911.), 289. (Szily Kálmán cikke.) Lisza: sömör. (Ethnogr. XIII. 219. és Nyr. 46. évf. 273.) Szláv eredetű szó. * Lófene: bőrtakonykór, hőrféreg, wurm (lóbetegség). A ló-fene a takony utánn a lovaknak leg-veszedelmesebh nyavalyájok (Patik. Luk. 71.). *Lókeh: hörgősség (lóbetegség). Ló keh ellen igen jó. (Radv.: Csal. III. 80.) Lásd: Fúladozás. *Lopó hideg: febris clandestina s. larvata. Damaskus mogyoró-fának gyü- möltse vízben meg-főzettetvén, jó a lopó vagy tolvaj hideg ellen (Váli, 8.). Madár pók: a lovak pók-betegségének egyik fajtája (Rohlwes 1814. kiad., 60.). *Mádra, mátra, nádra, mátrás beteg. (Lásd az I. kötetben, 353. old.) V. ö. Mátrás. * Mag folyás („magnak el-folyása“): gonorrhoea, kankó (PPB.). *Magvas bódultság: ? Hogy kell meg- ismérni a lovon a magvas bodultságot (Ts. M. — K. I. 99.). Májféreg: fasciola hepatica (Okt. 11.), distoma hepaticum, májmétely. ‘‘‘Marhadög: keleti marhavész (Székely stb.). *Marhatetü: 1 Mikor az felesége az tehenecskét feji, akkor ' bele ugrik az marhatetű s úgy megyen osztán bele (1736; Apor: Lev. II. 229.). Valószínűleg a szarvasmarhán élősködő Haematopi- nus (Pediculus) eurystemus vagy H. tenuirostris nevű tetűfaj. *Mátra: lásd Mádra. *Mátrás (beteg). Mátra-leesés: prolapsus uteri. Igen jó ezt (a molyfűvet: trifolium odoratum, lotus sativa) gyakran innya a korságosoknak, mátrásoknak. kiknek mátrájok leestt (Orv. K. 137.). A „mátra-leesés“ különben már Melius Herbáriumában is előfordul; ő a kerti és vadkörte levelének főzetét ajánlja ellene, vagy fügét sóval és kovásszal összetimporálva. Megaggott (betegség): chronicus. Cephalaea: megaggott főfájás (Páriz Pápai). Megáiéit: önkívületben levő. Mint olyan megáiéit szegény asszony, nem is szólt majd harmad napig (1682; Vass: Napi. 23.). *Megbetegél. Ha az ló futtában meg- betegél. (Csiks. 219.) V. ö. megbeteglik, NySz. Megjegyzem, hogy a Csiks. ismertetője egészen a mai helyesírás szerint közli a nyelvemlékeket, úgy hogy kérdés, nem megbetegel van-e a kéziratban? Megcsábul: lásd Csábult. *Megdöglik, Megdögösül: lue inficior, valami ragadós betegséggel (akár pestissel, akár mással) megfertőződni. Aleytatneek lenni megdeogleotnek némely poklossaggal. (Dom C. 308 ) Sőt a meg döglött háznak még ruháit-is elkeli onnan tiltani. (PP. Pax, 264.) Elkeli távoztatni minden meg-döglöttek- kel való közösködést (u. o.). Az atyafi az atyafitól könnyebbben meg-döglik, nagyobb lévén a vérnek azok között hasonlósága (u. o. 265.). Minden reggel a compániáknak úgy osztogatták Ta fenyőpálinkát,] azt ittak; nem is döglöttének meg. (Cserei M. Históriája.) — A megdögösül-t a NySz. (helytelenül) úgy magyarázza, hogy „perco, zugrunde gehen“.
