Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
Régi magyar betegségnevek 299 1559 junius 2. Orsz. Levéltár; Nádasdy lvltr.) Egy kis éles vasat tégy az igaz tetem [t. i. az ép csont] és bolt tetem közzé és azt reáöntvén, az holt tetem elválik onnét. (Csiks., 217.) A holtt-tete- mek . . . ollyatén csont-növötények, mellyek magokból a tetemekből ki-nyölnek (Patik. Luk. 97.) 2. Mirígydaganat az ember nyakán (PPB.). Holt tetemről: harangnál szedj sút (?), tedd kék papirosra, avval kössed; három nap alatt apadni kezd (1564? Gyógy. 1880., 107.) Csapó (17) is valószínűleg ehben az értelemben használja. 3. Ampulla in carne; fleisehgeschvulst (PPB.), balg- geschwulst (Horvát, 227.), vagyis a mai sebészi értelemben vett, az ízületek közelében fejlődő H. (tömlős daganat, cysta ). Ezt a rnthének és ukránok is H.-nek [mertva kistka == holt csont] nevezik és mindig a halottak befolyásával hozzák összefüggésbe (1. Kuzela Zeno értekezését a Sevcsenko-társ. folyóírásában 8. és 9. köt., Lemberg, 1906—07.) Hószem. így nevezték hajdan a lovak időszaki szemgyulladását, havi vakságát (mondblindheit). ,.Azt a szem-nyavalyát, mikor a lónak folyó, zavaros és veres szemei vágynak, szem-tüzesedés- nek nevezzük . . . Hó szemnek-is neveztetik némellyektől ez a nyavalya, mivel némelly lovaknál minden negyedik hétben vissza-tér“. (Patikai Lnkátsnak oktatásai stb. Pest, 1792., 85.) *Hőfakaclás: pustula, hitzbläschen? [Vizi tök vize] hasznai heufakadasok ellen oldalban, es heu lep ellen. (Ma- dács: Házi apateka; Weszprémi, III., 233.) Hőfő: fejfájás? Az ér, mely a homlok közepében vagyon, jó megvágni, mikor valakinek hő fője vagyon és minden gondolat (= melancholia) ellen. (XVII. száz. Nemz. Múz., föl. Hung. 111., „Herbarium“, 114. 1.) Hőkelés: lásd Vizes hőkelés. *Hőléj): tumor lienis, lépdaganat? Lásd: Hőfakadás. *Hurat: hurut, köhögés. Az Rosma- ring . . . huratott es torhazast kerget. (Pécsi Lukács, id. Weszpr., III., 298.) Ebben az alakjában nincs meg a NySz- ban. Hurutás: das husten PPB. A hurutás vagyon a tüdőre szálló sós nedvességtől. (PP. Pax, 103.) *Huruflás. Ha a borban avagy mézes vízben meg főzöd a fejér máivá gyökerét, hurutlást meg gyógyítja. (Orv. K. 139.) Husgomba: polypus. (Zsoldosnál.) Hiis-szakadás: sarcocele. (Haiszler, 461.) •Igaz tetem: lásd Holt-tetem alatt. *Igézet: apró gyermekek lázas, fej- fájásos baja, melyről PP. (Pax, 320.) azt mondja, hogy „a feje lágyán adgya-ki magát; onnan vagyon, hogy az igen felvér, lügtet.“ Néha csipásság, hasmenés és görcsök is járultak hozzá. *lmely v. Émely: a marhabőgöly (Oestrus s. Hypoderma bovis) s a tőle okozott betegség (egészen diónagyságra megnövő daganatok v. kelevények a marha hátán). V. ö. TSz. továbbá Rohl- Aves (1814-i kiad. 106.). Az imelyek... tulajdonképpen nem egyebek férgeknél, mellyek nevekedvén a bőrt feltollják és azon kitsutsorodásokat tsinálnak. (V. ö. Gombocz Z. megjegyzéseit, MNyelv. 1907., 222.) Érdekes, hogy régen a fákon élősködő növényt, a fagyöngyöt (Viscum album) is így nevezték (1. a Régi magyar gyógyszernevek c. gyűjtésemet), úgyhogy nem tartom lehetetlennek, hogy eredeti jelentése általában a. m. „élősdi“. *Impók: inhüvely-tágulat a ló lábán. Mikor a lovon Spatt nevű betegség vagyon, kit impóknak nevezünk. (Ts. M.—K. I. 44.) Az impókot kend véle, s meggyógyul, tiszta lábú lészen, mint az előtt (u. o. 80.). Az mely louon impok vagyon: tégy egy czerepbe vayat stb. (1592-i kolozsvári Cisioban, 04a.) PPB- ban is megtalálható. („In pókos: suffraginosus.“) V. ö. Hímpók. *Inviz, Inviz folyósa. Mások ismét az inviznek sós és mérges voltából hozzák le a köszvénynek eredetét (1715; Csúzi Trag, 17. old.). Az nervussokban lévő tisztátalan vagy meg x-ekedett inn-vizet meg-tisztitsa (Perlici: Ütitárs, 18.). Az in-viz ered az inak, haj-nevelőnek (— ligamentum, „szálag“) sértése és gyulladásaiból ( Misk. Man. 337.). Ugyanitt alább azt mondja Misk., hogy inviz folyása alkalmával „a sebből jó meg-emésztetett materia nem jön, hanem nyúlós sárga színű vékony viz, a tyuk-mony-fejérihez hasonló“. Inviz tehát a. m. synovia, invíz folyása pedig a. m. synovia-folyás, illetőleg tendovaginitis vagy synovitis kezdete. *lsten fogságában lenni; Isten kezében lenni; Isten markában lenni: súlyos betegségben lenni, a végét járni. Az első Takáts Sándor adata a 16. sz.-ból (Bpesti Hírlap, 1910., 147. sz.). Tonnapi (thonnapy) (!) napon felüté az nehés- ség és sokáig erősen törte. Tonnap (thonnap) (!) meglassodván, ez múlt éjjel megént, mint törte, annál is erősben az nehésség, ma megent azonkép- pen, kevés tágítást teszen rajta, és immár csak az ur istennek vagyon kezében (1558. dec. 15; Komlossy Tamás és Kapornaki Bornamyza (!) György le
