Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Zsidó orvosok a régi Magyarországon
Zsidó orvosok a régi Magyarországon 25 rosszabb volt a sorsuk Svájcban, hol (3488) a genfi tanács azt rendeli, hogy a városban lakó egyetlen zsidó empirikust a többi zsidóval egyetemben kergessék ki mihamarább.® Németországban, amely pedig mindenkoron az antiszemitizmus par excellence-hazája volt, a középkorban sok zsidó orvos működött. Geiler von Kaisersberg panaszosan említi, hogy „etliche, die lauffen zu den henck- messigen Juden unnd bringen ihn den harn, und fragen sie umb rath“. Baselben (1872) két zsidó orvos, Josset mester és Gutleben mester, rendes fizetéses városi alkalmazott volt.3 4 Frankfurtban az egész középkorban emlegetik a zsidó orvosokat, különösen pedig a szemészettel foglalkozó zsidó nőket (aerztin Zerline, judenaerztin Sarah stb.), kik közül egyiknek-másik- nak olyan fényesen ment a gyakorlata, hogy még lovagi birtokot is vehetett a jövedelméből.5 Ezekre a zsidó empirikusokra nagyon haragudhattak az egykorú orvosok, amint az Lonicer Ádám frankfurti doktornak egyik munkájából is kiérzik; azt mondja ugyanis, hogy ezek a frankfurti zsidók „unerfahrene Eselsköpffe und ungehobelte Bachanten sein, so gar nichts studiret und keinen verstandt einiger Schwachheit haben, auch kein wort deren Recepten, so sie schreiben, selbst verstehen, sondern aus Teutschen Praktiken dieselbige wie die Affen abmalen“. Nürnbergben meg is tiltották a keresztényeknek, hogy zsidóval gyógyíttassák magukat, még pedig Cam- mermeister Joachim ottani orvos javaslatára (1571); mert hogyan is remélheti a keresztény ember, hogy a zsidó kuruzslók segítsenek rajta, mikor ezek nap-nap után szidják a Jézus Krisztust?6 A nürnbergi orvos különben csak erőtlen visszhangja Paracelsus- nak, ki már sokkal előbb igen élesen és maró gúnnyal nyilatkozik a zsidó empirikusokról. Paracelsus, mint a genialis emberek (és azok imitátorjai) általában, a goromba kiszólásokban is elsőrangú tehetség volt, s ezt a tehetségét pazar mértékben alkalmazza, mikor a zsidó orvosokat veszi tolla hegyére. „A zsidók“, írja egy helyen, „sokat dicsekszenek az ő orvosi tudományukkal és pirulás nélkül mondogatják, hogy ez a művészet nagyon régi eredetű náluk. Annyi bizonyos, hogy ezek a szemtelenek származás dolgában a legrégibbek az összes népek közt. De mit tudnak az orvosi tudományból? mi van az ő orvosi könyveikben? Egész orvosi művészetük tiszta huncutság és csalafintaság. Ahogy régente ellenségei voltak az Istennek és Fiának, úgy most is azok. Hogy is volna a természet oly kegyelmes irányukban (hogy tudniillik a gyógyítás különös művészetével ajándékozta volna meg őket), mikor az úristen már oly régen levette róluk a kezét“ stb. Más helyen azt mondja, hogy némelyik zsidó doktor azzal bolondítja a népet, hogy az ő ősei egyenesen Ádám apánktól örökölték a gyógyításra való készséget, a másik meg, hogy a Noé bárkájában megmentett értékek közül szerezték az elei az orvosművészetet. „A zsidók a cigányokra emlékeztetnek engem: azok is azzal hencegnek unos-untalan, hogy még Egyiptomban tanulták meg az orvosi tudományt“.7 Legjobban azonban a ki3 „Fuit conclusum quod Judaeo medico interdicatur officium medicandi et ipse et omnes expellantur e civitate.“ (Gautier: La médecine a Geneve, p. 2.) 4 Hüllmann, u. o. 50. 5 Peters: Der Arzt in d. deutschen Vergangenheit, 45. 6 „Die Christum, unsern Heiland, taeglich uf das höchst lestem und sehenden.“ (Peters: Aus pharmaz. Vorzeit, 245.) 7 Paracelsusról és a zsidó orvosokról bővebben szól Daremberg: Hist, des sciences médicales (1870), 427. és köv.
