Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Zsidó orvosok a régi Magyarországon
26 Zsidó orvosok a régi Magyarországon keresztelkedett zsidó doktorokat gyűlöli; ezekről azt mondja, hogy sokkal rosszabbak, mint a többi együttvéve. A zsidók orvosi gyakorlatának korlátozásában azonban nem a keresztény orvosok, hanem az egyházi férfiak, nevezetesen a pápák jártak elől.8 így Gratianus már 1115-ben elrendelte, hogy senki az egyházi vagy világi emberek közül ne merészeljen a zsidókkal együtt enni, lakni, betegségében zsidó egyén segítségét kérni, ilyentől orvosságot elfogandi, vagy zsidóval együtt fürödni. Aki ezt teszi: ha egyházi személy, hivatalát veszítse; ha pedig világi: egyházi átok sújtsa. Ezt a rendeletet a későbbi pápáknak egész sora (III. Ince, IV. Pál, V. Pius), megújította, többek közt azzal az indokolással, hogy a zsidó orvos nem visel kellő gondot a nehéz betegek lelki üdvösségére, mert nem ajánlja nekik a gyónást és az úrvacsorájának fölvételét (amint ez a keresztény orvosnak kötelességei közé tartozott).9 Ennek a sok rendeletnek azonban alig volt valami gyakorlati eredménye, sőt maguk a pápák se mindig tartották azokhoz magukat; így azt olvassuk, hogy XIII. Benedeknek (1394) a zsidó Harlocki Józsua volt a házi orvosa, X. Leónak pedig Sarfédi Sámuel; sőt VII. Ince (1406) római polgárjogot adományozott Magister Elia di Sabbato, Mose di Lisbona és Mose di Tivoli zsidó orvosoknak. Szinte humorkeltő dolog, mikor a haragos pápai rendeletek után azt látjuk, hogy a pápai uralom egyik fölszentelt emlékű helyén, Avignonban, 1406 és 1470 közt 33 zsidó orvos működött, míg a keresztények száma csak négy volt. Igaz, hogy ezen zsidók egyike-másika kikeresztelkedett, így az említett Harlocki, aki később Hieronymus de Santa Fede néven buzgó noviciusa lön új hitének.10 11 A keresztes hadakat is egész sereg zsidó orvos kísérte a szentföldre. Mindennek pedig az a magyarázata, hogy a középkori zsidó orvosok sokkal a keresztények fölött állottak, mert nemcsak a theóriákat tanulták, hanem ellenkezőleg: főként gyakorlati emberek voltak és a sebészetet is nagyban űzték, ellentétben a keresztény orvosokkal, kik egyáltalán nem foglalkoztak chirurgiával.11 * Mielőtt tulajdonképpeni tárgyamra, a régi magyarországi zsidó orvosok viszonyainak vázolására térnék át, szükségesnek vélem, hogy a teljesebb megértés kedvéért néhány szóval arra is kiterjeszkedjem, hogy általánosságban milyen volt a zsidók helyzete a régi Magyarországon? Korántsem olyan sívár, mint az európai viszonyok ismeretéből kiindulva eleve hinnők. A magyar nép és Árpádházi királyaink türelmessége elég tűrhetővé tette a zsidóknak a Magyarországon való tartózkodást. Nem beszélek itt a német lakosságú szabad királyi városok egynémelyikéről (például Budáról, mely abban a korban igen ridegül viselkedett a zsidókkal szemben). Ott, ahol színmagyar volt a lakosság zöme, nem igen akadunk azon rendszerbe foglalt üldözés nyomaira, mely Németországon és a kontinens más államaiban mindennapos volt, Sőt ismeretes, hogy a kereszténység első századában még nagyon gyakori volt nálunk a keresz8 Erről bővebben lásd Friedenwald: Jewish physicians in Italy; their relation to the Papal and Italian States. Publications of the American Jewish Historical Society. No 22. (1922) 133—211. (Egy 1581-ben kelt s a zsidó orvosok ellen kibocsátott pápai bulla hasonmásával.) 9 A pápai rendeleteket részben közli Linzbauer: I. 23. és 269. 10 Baas: Die gesch. Entwicklung d. aerztl. Standes. 144. 11 V. ö. Pansier: Les médecins juifs á Avignon (a 13—15. században.) Janus, 1910, 421.
