Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)

Függelék

284· Régi magyar betegségnevek Med. paup., 27.] Tüzes, mérges Antal tiizét s orbancot gyógyít (az ntifü) [Orv. K., 93.] V. ö. Hagymázat és Szent Antal tüze. Anyaméh. Lásd Mádra. Apró: lásd Apró himlő. Apró himlő. Bornemisza Zsuzsánna írja 1662-ben Teleki Mihálynak (1. Te­leki M. lev., II., 308.), hogy a kis leánya apró himlőt kapott. Erre nézve meg­jegyzem, hogy régen (sok helyen ma is, lásd Tájszótár) kétféle „himlőt“-t kü­lönböztettek meg: az igazi himlőt és az apró vagy vörös himlőt, mely a ka­nyarót jelentette; erre vonatkozik a NySz. két adata. („Himlő auagy ka- niaro“ Frankovithnál, és „Veres himlő ütött ki rajta“, Gér, KárCs.) Röviden apró-nak is mondották és mondják ma is. Az igazi himlőt (variolát) öreg vagy hólyagos himlőnek nevezték. (V. ö. PP Pax., C. 256.) * Arábiái francu. Melius (Herb., 13.) említi, hogy a veronika meggyógyítja az „elephantiasist is, az az arabiai frantzut“. Mai neve: lepra, poklosság (melyet régen elephantiasis v. lepra Arabum-nak is neveztek). cAranyér: haemorrhoides. (Misk., Man., 238; Házi Orv., 4.) * Aranyos in: haemorrhois; aranyér. Nemelliek ahoz keppest élnék wele [a tyúkhúrral] az Aranias Inakért, nilat- kozasokeert, meliet Hemoroidesnek ne- weznek. Weszprémi, Succincta, III., 235. (Madács, Házi Apatecájából, 1608.) Weres hagimat * meghamzanni es azt fa ólaiban tenni.... es azt ehiap gia- nant az alfélben tolni, meg nilatkoz- tattia az aranios inakot (u. o. 236.). *Arpaszem: hordeolum; árpa a szem­nek héjján. „Ha a máivá levelét salátá­val, eczettel, sóval, avagy sós eczettel eszed, az árpa szemet meg gyógyittya.“ (Orv. K., 89.) Asszonyom tánca: erysipelas1? rotlauf? (NyTSz.) „Az orczám, hogy Kd itthon vala is viszket vala,.... de azután ugyan bizonyába viszketett úgy any- nyira, hogy jól megtemérdekült az or­czám bére (bőre). Igen félek az asszo­nyom tánczától, de most Istennek le­gyen hála könnyebb, ha esmég reám nem térne, de azért mast is alkolmason vagyon mind hévsége, temérdeksége. Az viszketése nincsen olyan igen raj­tam“. (Nád., Lev., 101.) Ezen 1557-ben kelt levél alapján kétségtelennek tar tóm, hogy az asszonyom tánca valóban orbancot jelentett; a viszketés, a bőr hévsége és „temérdeksége“, az ismétlő­désre való hajlandóság eléggé támogat­ják ezt a nézetet. A fenti leírás határo­zottan ellene mond Takáts Sándor (Bpesti Hírlap, 1906 aug. 5.) azon föl tevésének, hogy az asszonyom tánca valami női betegség volt, „még pedig a legrosszabbjából“. *Asszűköszvény: podagra. Medicamen podagre siue wlgo azzokhezveny. (Or­vosi följegyzés a 16. századból.) Győri Füzetek, I., 89. * Avad: gennyed? Ha a seb nem avad. (Ts. M. — K. L, 49.) V. ö. TSz. *Avasul: lásd Kiavasul. * Bántás: szemmel verés, megigézés, megrontás. Bántás ellen: mendörgő fű­nek gyökerit főzd meg a patiens vizele- tiben, de jól reá vigyázz, hogy a szép Aszón valamit ne vessen beléje. (1564? Gyógy., 1880. 108.) U. o. lejjebb a Külső bántás ellen is ajánl orvosságot. Béka? A nép hite szerint az ember háromféle úton-módon szerzi azokat a betegségeket, melyeknek oka nem nyil­vánvaló: 1. A haragvó istenektől (külö nősen a nagy járványokat, pestis stb.; v. ö. Ilias I.) és betegség-démonoktól (ilyen a Fene és a többi, talán még mitológiai eredetű, démon). 2. Ellenséges indulatú emberektől, megbűvölés, kö­tés, szemmelverés útján. A magyar tu­dós v. tudományos asszony-nak (aki kü lünben nem egészen magyar különleges­ség, mert a római mulier plusscia és a német kluge frau teljesen azonos ér­telmű) egyik ősrégi fajtája a néző, né- zős vagy nézőke, kinek nemcsak gyó­gyító ereje volt, hanem ha akarta, meg is verte szemmel azt, kire ránézett, tehát a rontás is hatalmában állott. Ezt a néző-1 jóformán a földkerekség min­den népe ismeri. A régi görögök oph- thaimos ponéros-a, a németek bősei blick-je és schlimmes auge-ja, az ango­lok evil eye-ja, az olaszok occhio cat- tivo-ja mind idevág. Amint manapság a magyar asszonyok, mikor a kis gye­rek szemrevalóságát dicsérik, hozzá­teszik nagysietve: „hogy meg ne szól­jam" vagy hogy „jó órában legyen mondva“, és ahogy a pesti magyarok használják a valószínűleg örökéletű „unberufent“-t, épúgy mondották már a görög asszonyok is a csecsemő nézésekor azt, hogy π',οσκυ'-έω την νεμεσιν, a rómaiak azt, hogy absit invidia verbo! 3. Végül bizonyos állati parazitáktól is megszerezhető a betegség. Ezek a test természetes nyílásain (szájon, fülön, vulván stb.) át jutnak be az ember bel­sejébe, ott megrekednek, kifejlődnek, s folyton rágják, emésztik a testnek életre fontos szerveit. Innen van, hogy a De­2 Ez mint külön cikk a Magyar Nyelv C. folyóirat 1927. évi folyamában (a Bzinnyei-Emlékkönyvben) is megjelent.

Next

/
Thumbnails
Contents