Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
Régi magyar gyógyszernevek 279 tak. Szennalevél, czitrom, petrezselyem, kapor, kálmosgyökér, szerecsendió stb. volt benne. *Üri virág: madártéj-íű, vad hagyma, tyúktaréj, tiktara. Csapó, 169.) Mai neve: Ornithogalum umbellatum L. “Uszányfű: lásd Békaszölő. *Űüfű, Hegyes útifű: herba plantaginis angustifoliae, 5 nerviae; gespitzter Wegerich. Széles útifű: h. pl. latifoliae, 7 nerviae; breiter Wegerich. (1745, Torkos, 7. 1.) *Cti porczfü: herba centumnodiae, seu polygoni; weegtritt. (174o, Torkos, 7. i.) *Ures bürök: cicuta. (Frick.) *Vres zab, vad zab; aegilops, avena sterilis, brombus (sic); gerstenwalch, taubenhaber. (Csapó, 301.) E kifejezés Veszelszkinél (28. 1.) is előfordul, s ő azt teszi hozzá, hogy „ezt a Plinius aegylopsát dunántúl reszkető fűnek hívják“. *V röm-barbolya: sóskafa, sóskatövis, leánysom; herberis vulgaris (Veszelszki *92.). Mathiolus a kifatsaid levét magyarul akarván ki-fejezni (capite XLIII. 48.) Így nevezi: Irom-Barbara, id est vinum barbarum. Tán azt akarta mondani: Üröm-borbora.“ Ez az Irom- Barbara v. Borbála Clusiusban és Beythében is előfordul. (L. NySz..) *Üröm-olaj: oleum absynthii.A gyomor kedvéért mástix vagy ürömolajat is elegyíthetni hozzá. (PP., Pax., 152. *tfröm-tapló: lásd Szent János füve. *Vad búza: lolium temulentum; szédítő vadócz. Lásd Rozsnyika. *Vad czékla, Erdei czékla: pirola. (Toldy: Üjabb adalékok stb. 73.) *Vad csombor: kakukfű; Thymus serpyllum L. (Mátyus, IV. 471.) Bécsi csombornak is nevezi. (472.) *Vad édesgyökér: rhizoma polypodii; engelsüsz, süszfarn. (Csapó, 10.) *Vad hagyma: lásd Űri virág. *Vad harasztos káposzta: lásd Erdei káposzta. *Vad imely: ptarmica. (Frick.) Az \chillea Ptarmica L. (deutscher ber- tram, wilde bertramwurzel, sumpf- garbe) neve. •Vadkecske-fű, Vadkecskék füve: Arnica montana L. (Enyedi, 19., 71.) •Vad kecske-gyökér: radix doronici; gemsen-wurtzel. (Tórkos, 9. 1.) •Vad-köménymag: semen seseleos montani, seu sileris montani; gemeiner se- sel-saamen. (Torkos, 12. 1.) •Vad mák: soliunca. (Beszterczei szószedet 481.) Saliunca. Salvicula és Sa- loincha a Valeriana celtica L. neve volt a régi botanikai nyelvben. *Vad ökörnyelv-fü: alcanna, seu an- chusa; roth Ochsenzunge. (1745; Torkos, 9. 1.) *Vad pézsma: búzavirág. (Csapó, 47.) V. ö. Sukollat. *Vad tök; Vízi v. t.: poma colocynthides, coloquinten. 1745; Torkos, 4. 1. (Mai neve: Fructus colocynthidis; sártök, epe-alma.) *Vad turbolya-gyökér: lásd Mogyorósaláta. *Vad zsálya. A vad-zsálya, a plánták rendiben Horminum sclarea, Scarlea, Syderitis Heraclea, Matrysilva major, Orvala, Gallitricum sativum, Scharlachkraut neveken forgó. (Mátyus, IV., 452.) *Varakos béka. Miskoltzi (254. 1.) ajánlja, hogy a pestises gugára borban megáztatott száraz varakos békát kell reákötni. *Vargamajoránna: origanum. Varga majoránnának nevezik közönségesen a magyarok és néhutt szurok fűnek azt, ameilyet a patikáriusok organum(!)-nak hívnak. (1759; Vali, 174., 187.) •Vargák füve: szárazfű, szurokfü. (Csapó, 105.) Mai neve: Origanum vulgare L., vad majoránna. *Varjúbab: kerti varjúháj: sedum fabaria Koch. (Csapó, 19.) •Varjú bingó, disznó-tüsfa, szarvastövis: rhamnus cathartiea. (Veszelszki, 335.) Az utóbbi két kifejezésről azt mondja, hogy Vasmegyében divatoznak. *Varjú-mogyoró, kis fecske gyökér: 1) radix chelidonii minoris; feig-wartzen- wurtzel (1745; Torkos, 9. 1.) Lejjebb u. ο. így nevezi a radix íilipendulae-t (rothe steinbrech-wurtzel) is. 2) radix scrophu- lariae. (V. ö. Kari. varjúmogyóró: scro- plmlaria nodosa.) Varjú-mogyorót ássanak egy öszve marokkal. (PP. Pax, 291.) Lásd: Fekete csalán. •Varjú-szem: semen nucis vomicae, krähenaugen. Végy . . . varjú-szemet, diákul Nux vomika. (Ts. Μ. — K. I. 122.) •Varjúszemű borsó: orobus niger. (Mátyus, II., 72.) Vasszar: Komáromy, 29. (1582-ből való adat.) Rontásra is használták. •Vastag fahaj: cassia, lignea, xylocassia; mutter zimet. (Mátyus, IV., 378.) V. ö. Fattyú fahaj. Veniczfa, „Carpinus, sive ostrya ulmo similis, fructu racemoso lupulo simili. Vas vármegyében a Rába vize berkein, kivált a pápótzi és beledi körtvélyfák között . . . eleget láttam teremni; ott a föld népe Venitz-fa néven hívja . . . Igen jó gomba terem rajta, ameilyet golyvának neveznek.“ (Veszelszki, 125.) Mai neve: komlófa, komlós bükk; Ostrya carpinifolia Scop. — Lásd még:
