Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)

Függelék

Régi magyar gyógyszernevek 275 * Szent Imre füve (Ts. M. 36.): herba chenopodii. Kraut, stolzer Heinrich ge­na nd. (Ts. M. német kiadásában. Sz. K.) * Szent Iván virága, szent Antal vi­rága, kásafű. (Csapó, 256.) Mai neve: tejoltó galaj; Galium verum L. Szentivény ira: unguentum saent- yvianum. Rácz: Borh. 162. *Szent Jakab virága: aranyvirág, aranytű; chrysanthemum, bellis major colore aureo; goldwiesenblum. (Csapó, 12.) *Szent János füve, seprőfű. (Ve- szelszki, 70.) Mai neve: fekete üröm; ar­temisia vulgaris L. Veszelszki azt írja róla, hogy „az all-földi pusztán lakó em­berek a kóróit megégetik s a hamvát az üröm leveleivel mind addig dörsölik, míg jól meg nem szöszösödnek, és ezt ürömtaplónak hívják“. Hogy az arte- misiát már sokkal régebben is használ­ták az alföldi magyarok taplónak, az kiderül Raymann Ádám eperjesi orvos­nak egyik, 1730-ban írott munkájából (1. Acta phys.-med. Acad. Caes. Leopol- dino-Carol. IV. p. 34.), melyet néprajzi érdekessége miatt ide iktatok: „Rudis interim harum partium plebecula, quae circa Tibiscum, maxime in late patenti­bus pascuis, integros annos bubulcitare consuevit, vel circumfodiendis vicinis vitiferis collibus operam suam locat, casu, nec enim scio, quo alio magistro, Artemisiam praeter urendi potentiam, ignem simul concipiendi facilitatem ha­bere maximam, edocta, fomitis seu lu­cubri loco eadem non male utitur; nec operosam aliquam praeparationem, si­cut Sinensium Moxa, requirit, sed con­tenta est exsucca Artemisiae albae folia, ad corticis exterioris separationem, ma­nibus negligentius conterere, ita ut, in­terior nativa promineat lanugo, excus­sa mque deinde ex silice scintillam prompte excipere possit. Rapta hoc fo­mite flamma, necessarios partim instru­unt ignes, partim nicotianam, quo more nunc passim recepto, longi temporis taedia curasque fallere, vel duri etiam laboris molestias levare famemque ob­tundere solent, incendunt.“ Kétségtele­nül ezért nevezik az Artemisia vulga- ris-t ma is taplónak és kálomista tapló­nak (1. H—W. 163. 1.) *iSzent János-gyökér: rhizoma poly- podii; engelsüss. (Ts. M. K. I. 10., Csapó, 10.) Szent János kenyere sirupja: sirupus diaeodion. Rácz: Borb. 177. Enyedi: 44. (Némelyhol ma is „Szt. János kenyér zaft“-nak nevezik a Sir. diacodion-t.) *Szent János szőlőcskéje, veres szőlő, tengeri szőlő: ribes rubrum. (Veszelszki, 379.) ,.Ribeszli már ma a neve a nép kö­zött“ (u. o.). *Szent Lőrincz füve (Torkos, 10., Csapó 261.). Mai neve: orvosi méregölő, cynanche vincetoxicum.. (L.) R. Br. Vö. Fecskegyökér. *Szent Róbert füve (Csapó, 263.) Mai neve: nehézszagú gerely; Geranium Ro- bertianum L. *Szent Tamás hája:? Lásd: Szent Ilona pénze és Három királyok vize. Szercédula: recipe. (Rohlwes 5. és 225.) *Szerdék: a megsavanyodott tejből ki­csapódott casein (túró.) Végi feyr teiet, az ki megh alott és szauanio; annak az szerdikiet koszed az labara (1672; Fe­kete Imre Elenchusa. N. Múz. levélt, quartlat. 2194). A NySz. csak „aludt tej“ értelmében említi. V. ö. TSz., II., 543: „szerdék: a savóban levő túró.“ Rima­szombat. Nyr., V., 271.) Szerecsen-bors: piper Aethiopicum, MA. (NySz.) Hogy mi értendő alatta, arra nézve álljon itt Mátyus (IV. 338.) magyarázata: „Matthiolus-is említ egy más, Egyiptomból, Alexandriáhól ho- zattatni szokott ökörszaru, vagy inkább lud-tollu-szár forma hüvelykes borsot, Piper corniculatum, P. Aethiopicum: inellynek magvai a mi fekete borsunk­nál apróbbak és gerezdenként termenek. A szeretsenek fog-fájás ellen élnek vele“. Ez a szerecsenbors, mely ma már nem igen kerül az európai piacra, gui- nea-bors nevet is visel és a Habzelia Aethiopica DC. nevű növénytől szár­mazik. *Szerecsennadály: consolida sarace- nica. (Frick.) * Szerelem taplója, köldökfű, Venus köldöke-fű, bablevelű fű. (Csapó, 143.) Mai neve: kerti varjúháj; Sedum faba­ria Koch. *Szeretetre-liajtó-fü: lásd Czímnyelvű fű. * Szer etet virága: bársony virág, ama­rantus. Az Barson virág az ű kedues és szépséges színéért ezer szép es szeretett viragianac is hiuattatic. Pécsi Lukács i. m. (Weszpr. :Succincta etc. III., 296. Az „ezerszép“ synonyma után arra le­hetne gondolni, hogy P. L. talán a mai Bellis perennis L.-t (németül: tausend- schönchen) érti; minthogy azonban a további leírásban azt mondja, hogy „vi- ragi tellyesseggel lagyak“ és finom pu­hák, mint a bársony, továbbá, hogy igen lassan szárad s száraz állapotában is megtartja „szépséges színét és gyön- geségét“: ennélfogva .mégis csak az amarantus-t kell értenünk rajta. * Szer szám: gyógyszer. Pokolvarrul való szerzam. Puskagyohisrul való szer­szám. (1676; TT. 1894., 405.) Siilyrül való szerszám (u. o. 407.). Kolyikarul való szerszám. Köszvinyrül jó szerszám (u. o. 18*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents