Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
276 Régi magyar gyógyszernevek 403.)· E szerszámokat egy köböl borban ... kell jól meg-főzni. (Ts. M. — K. I. ]16.) E szerszámokat tsináld Írnak (u. o. 118.). L. még Kassai vászon a. Illyen- kor a verítéket heves szerszámokkal kénszeríteni veszedelmes (Mar., 26.). * Székfű. Mezei sz.: chamomilla vulgaris. Nemes sz.: cham. Romana. (1745; Torkos 3. 1.) *Széles lapu: bardana (Lappa vulgaris Neilr.). Rácz: Borb. 178. * Szélfű: haslágyító fű, disznóparéj. (Csapó, 113.) Mai neve: Mercurialis annua L. Azonkívül az Ajuga chamaepi- tys L.-t is nevezték így; lásd: Mezei cipros. * Szélrózsa: anemone (Veszelszki, 54.). *Szénakék: kis sarlós fű, fodorka; chamaedris vulgáris. (Csapó, 60.) Ma: sarlós gamandor; Teucrium chamaed- rys L. *Szépasszonyok füve. Lásd: Bolonditó halzsír. Talán az a növény, melyet szépasszony tenyerének is neveznek (H. W.), vagyis a Tisza mentén termő Abutilon Avicennae Gaertn. (Sárga v. selyem- mályva, sárda.) *Szép szőllő. Tégy azután hozzája ... süly füvet, mellyet bablevelű fűnek is hívnak ... és szép szőllőt. (Orv. K. 70.) H. W. szerint nem egyéb, mint a fekete ebszőllő, solanum nigrum L., melyet szép asszony szőllöjének is hívtak. Ezen utóbbi kifejezés Yeszelszkinél (45. 1.) is előfordul, de nála a solannm dulcama- rát („veres ebszőllő, keserű-édes szőllő, melyfű“) jelenti. *Szittyomfű, Szittyonfű:? Szittyom nevű füvet üveg pohárba tenni . . . Ha a szittyon fűnek gyökerét meg-száraz- tod. (1759; Váli, 160., 186.) *Szíverősítö fű: .herba (leonuri) cardiacae, hertz-gespann. (1745; Torkos, 6.1.) *Szkomj)ia mag: semen sumach; faer- ber-kern. (Torkos, 12. 1.) *Szőkefű:? Az 1728-ik szegedi boszor- kánypör irataiban (Ethn. IX. 357.) egy helyütt az áll, hogy a szőkefű főzete meggyógyítja a szoptatós asszonyok megrontott emlőjét. *Szőkehátú fű: Az 1728-iki szegedi boszorkánypörök irataiban szerepel (1. Reizner: Szeged története, IV., 393.). A leírás csak annyit mond, hogy „sárga virága vagyon, tó fenekén trem“. *Szőllőfű: fürtösfű, mirhafű, Isten kenyere. (Csapó, 98.) Mai neve: cheno- podium botrys L.; bárányfarkú libatopp. *Szömörkefa magva: nuclei pini; pim- per-nüszl. (1745, Torkos, 4. 1.) A Pinus pinea L. magvai. Szőrmadzag: lásd Kérő. *Szöszös timsó: alumen plumosum; feder-alaun. (Torkos, 14. 1.) A mai „fe- derweisz“. * Szurok-gyanta: asphaltum, földi szurok. Végy tormentillát, farkasalmát, szurok gyanánt. (Ts. M.—K. J„ 38.) Szurok gyantát, két lotot (u. o. 41.). *Szú-liszt: spóráé lycopodii, boszorkányliszt (v. ö. Kari). Jó azon végre szú-liszttel-is hinteni. (PP. Pax, 302.) *Szürke büdöskő, szürke kénkő: a tisztátalan nyers kén; sulfur nativum griseum. Végy 3 lot szürke büdös követ. (Ts. M.—K. I. 75. lap.) Végy 2 lot szürke kénkövet (u. o. 77.). Továbbá u. o. 76., 78., 79. 1. * Szürke flastrom: emplastrum griseum (PP. Pax, 314.). *Szűz Mária teje: Szűz Mária tenyere, fejér hátú tövis. (Csapó, 38.) Mai neve: szamárbogács; Onopordon acanthium L. *Szűz Mária tenyere: lásd Szűz Mária teje. *Tajték-kő: lapis pumicis; bimsenstein. (Torkos, 14. 1.) *Takács-vakaró, bogánts-vakaró: héj- jakút; dipsacus fullonum. (Csapó, 35.) *Tálmosó-fű: equisetum, zsúrló. Tál- mosó-füvet, temondád-füvet... összevagdalván . .. rakjad · egy satskóba. (PP. Pax, 153.) Tapló: Artemisia vulgaris L. Lásd: Szent János füve. *Tárkony-gyökér: lásd Imelygyökér. *Táskafű: capsella bursa pastoris, pásztortáska, täschelkraut. (Ts. M.) Ts. M. német kiadásában is: teschelkraut. (Sz. K.) *Tatárkenyér. Sebeők Sándor (i. h.) 1779-ben említi, hogy Eger tájékán így nevezik azt a keresztes növényt, melyet Clusius Tataria Ungarica-nak, később pedig Jacquin: Crambe Tataria-nak („buglyos tátorján“) nevezett el. Akkoriban főzeléket és egyéb ételeket is készítettek belőle, melyeknek recipéjét S. szintén adja (i. h. 16. lapon). Mátyus (II., 288.) azt írja róla, hogy Erdélyben a magyarok Tatorjángyökémek, az az oláhok Kaptolon-nak hívják. „Nagyon szokásban van ez a gyökér a tatároknál, minthogy azokon a sivatag pusztákon semmi egyéb eledelekre szert nem tehetvén, e nélkül nem utazhatnának. És hihetőképen a magyarok-is a tatároktól meg-tanulván ennek hasznát, úgy nevezték Tatár-kenyérnek, mellyel egyéb gabonák szükiben kenyér hellyett élnek. Meg-is eshetett ez könnyen az alatt, mikor a tatárok Magyarországnak Eger körül való részeiben, a szegény magyaroknak szinte végső pusztulásokkal, nehány esztendőkig laká
