Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
Régi magyar gyógyszernevek 263 gyógyít a clyesérje (u. o.). Es még több helyen. Kábáid: cobaltum; termés arzén. (Molnár, 326.) *Kócsagtollfü: Adiantum seu trico- manes, vulgo polytrichum nigrum; niagy. aranyos paprád, kótsog-toll-fü; ném. abthon, wiedertodt, steinfeder. (Veszelszki, 26.) *Kocsordgomba: 1 „Ez is sütve jó.“ (Radv. Szak., 224.) *Kolándrom. Kolándrom-mag: semen coriandri; coriander-saamem Fekete kólán dr om: semen nigellae; schwartzer kümmel. (Torkos, 11. lap.) *Kolcs: átkristályosítással tisztított konyhasó. Ez a kősónak alkotása, kit hívnak a tudományban kolcsnak. (K. C., 46. lap.) *Koldustetű-fű. Koldus tetü füvet sz. Iván havának 8-dik napján kell szedni. (1759; Váli, 103.) Ma a Lappula ecchi- nata Gilib., Tribulus orientalis Kern, Bidens tripartita L.-t és más növényeket nevez így a nép. *Koloka: imergyökér, deákul: imera pannonica. (Csapó, 140.) Cs. a leírásban csak annyit mond, hogy tüskés levelű, vízben termő fű, mely Veszprém megyében „egy bizonyos tóban“ található. Kétségtelenül ugyanaz, mint a Kolo- kán (lásd ezt). *Kolokán-fű: Mikor Thököly Imre 1694-ben izületi csúzt kapott, „collocán fű“-ből készült fürdőben fürösztötték. (Monum, II., 15. kötet, 417. Sz. 1906. okt.) Ezen fű a Stratiotes aloides L., vízi áloe, ezerlevelű fű (PP.), vízi olló (ném. Wasserscheer). A MTsz.-ban „kalokány, karlokány, kolokány: tóban növő szúrós fű (stratiotes aloides)“. Ilyen értelemben említi Diószeghy-Fazekas füvész- könyve is („imer-kolokán“). V. ö. Koloka. * Komócsin: gramen arundinaceum; rohrgrass. (Veszelszki, 238.) Kónyigyökér. Csapi o vies. (Gemaelde von Ungern, I. 74.) írja: „Bemerkenswerth ist eine Giftpflanze, welche im Hanság wie auch in den Sümpfen Niederungerns haeufig angetroffen wird. Sie heisst Kónyi-Gyökér, Kónyer Wurzel vom Kónyer-Teiche, wo sie haeufig waechst... Diese Wurzel ist nichts anders als der grosse Wasserschierling. (Cicuta virosa.)“ Kordován-szömörce: rhus cotinus (sárga szömörice). *Kornélkő. Kor nil: lapis sardae, seu cameoli; carniol-stein. (Torkos, 14. lap.) Kornil, húskő: sarda, carneolus; carniol. (Sokf. V. db., 114.) „Ekkor kornillal vagyis húskővel mindég öszve van keverve.“ (U. o. 125. 1.) * Koronafa, akáczfa. (Veszelszki, 17.) *Koronavirág, császár-koronája virág; corona imperialis Dodonaei. (Csapó, 57.) Ma: Fritillaria imperialis L. *Korontai, korontári répa. A kerti répa két féle, apró és öreg; az öreget korontai répának revezik... A korontári répát a német szomszédaink Wasserrüben néven nevezik. (Veszelszki, 377.) A korontári répa a NySz.-ban is megvan, de magyarázat nélkül (az OklSz. nem említi); ezért is talán nem fölösleges, ha megjegyzem, hogy az írott emlékeinkben gyakran előforduló Koron- tár vagy Korontály szó Karinthiának volt a régi magyar neve. Giczi Farkas (1562. máj. 3.) azt írja Nádasdy Tamásnak, hogy „Asperger wram az Koron- taly orzagy haddal ide giwlekezet“ (Orsz. Lvtár; Nádasdy-Levéltár). Kere- cheny László (1553. aug. 15.) írja ugyanannak Bécsből: „ha az [te várad] el vész, azbul Korontál (kor’otal) ország es el vész“. A Nádasdyhoz intézett levelek írói közt fordul elő Koronthaly Ákos (1573.) is; továbbá Coronthay György neve is szerepel, ki 1535. Kanizsay Orsolya udvarmestere volt. Végül: Sándor (Sokf., II., 32.) említi: „Korontály tartományban (Carinthia)“. *Korsócskafű. „Ezt másként Isten- korsotskájának nevezik, de vétek így nevezni.“ (Csapó, 142.) Mai neve: széleslevelű békakorsó; Sium latifolium L. *Kosmádra-fű: matricaria. (Told., Üjabb adalékok stb., 70.) Koszboly: satyrium. (PPBL, 499.) *Kovacs: kvarczkó, kavics. (Mátyus, IV., II., III. lap.) * Kökény-virág: flores acaciae; schle- hen-blüh. (1745; Torkos, 2. lap.) A Prunus spinosa L. virágai. * Kökörcsin (kekerczin): primula veris. Item contra hymle, ad comedendum debent eis dare radicem kekerczin... latiné primula veris. (A 15. száz. második feléből. Könyvsz., 1904. 460.) Köldökfű: perfoliata. (Toldy, II., 73.) * Kőméz: polypodium vulgare. (Veszelszki, 355.) Köpöcze: vas unguentarium, gyógyszeres üveg. Valami jó terjeket is egy köpöczével. (1653; T. T., 1880. 606.) *Körköly: lásd Gomborka. *Kőrösfa-levelű fű: lásd Szarva s- gyökérfű. Körtvély-levelű fű: herba pyrolae; winter-grün. (1745; Torkos, 8. lap.) * Kőszikla-olaj. Fejér k. o.: oleum petrae album; weiszes stein-oehl (petróleum). Vers k. o.: oleum petrae rubrum; rothes stein-oehl. (Torkos, 15. lap.) *Kőszikla-tej: lithomarga, seu lac lunae; stein-milch. (Torkos, 14. lap.) A mészkő ritkább változata, melyet néme
