Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
262 Bég! magyar gyógyszernevek szést, egy egy hüvelyknyi nagyságúra, egyiket feljebb, másikat alább, egyenesen egymás alá négy hüvelyknyire egymástól, vízerányosan; azután egy újjnyi vastagságú sima páltzával, mellyett itt tő vagy fűző gyanánt használsz, ’s mellynek egyik hegyét tompa hegyesre faragtad, a’ másikra pedig a’ kérőt tzérnával reá kötötted, vond be a* kérőt a’ felső lynkon, az alsón pedig ki, ’s húzd le annyira, hogy a’ megkent része épen a bőr alá essék, a’ végét pedig varrd öszve, hogy ki ne essék. Harmadnap múlva vonints egyet a' kérőn, hogy a’ melly része eddig a’ hőr alatt volt, kijőjön, ’s más része essék oda, ’s azután mindennap így hánj vele, és a’ kiszivárgó genyetséget is mosd le mindennap tisztán. A kérőt 12—14 napig kell a’ sebben hagyni; ekkor ki kell vonni, ’s tisztán kell a’ sehet tartani gyakori mosogatás által“. Ezen leírás különben szó szerint át van véve Bohlwes Ba- romorvos-könyvéből (ford. Kerekes Ferenc), Bécs, 1814., 180. o. — Megjegyzem még, hogy a kérőt szűk sebek, sipolyok vértelen tágítására is használták (ném. quellmeissel, quellsonde, cereolus; MNy., u. o. 40.) s erre a célra gentianagyökér- hől készítették [Deichert: 19. / vagy szittyó (juncus) beléből (Veszelszki, 264.). Csapó (44. lapon) említi, hogy „a fonta- nelláknak való golyóhitskákat“ a hedera helix (repkény) fájából készítették a sebészek (magyarázatát lásd Moeller lexikonában ..Fontanellerbsen“ címszó alatt). Gr. Székely Ádám, marhavész ellen, fülfúrásra a fekete hunyor (Hel- lehorus niger) gyökerét ajánlja. *Kerti berzseny: lásd Törökmag. *Kerti fürtös, fige hah gerezdes violamag: lupinus sativus'. (Mátyus, II., 180.) *Keserű fa: taxus baccata; tiszafa. (Murmellius—Szamota, 20.) A tiszafa levelei kellemetlen keserű ízűek. Keserű gomba: lactaria piperata. (Clusius is említi.) *Keserű hagyma: cepa fissilis. (Orv. K„ 102.) * Keserű háromlevelű fű, vidrafű; trifolium fibrinum; biber-klee. (1745; Torkos, 8. lap.) Keserű lapu: oxylapathum. (Enyedi, 92.) *Keserűmagú fű: glycyrrhiza. (Murmellius—Szamota, 21.) * Keserű saláta: heracleum sphondy- lium. Y. ö. Tótok salátája. *Keserű vízi saláta: Kell venned ... két marok keserű vízi-salátát. (Ts. M.— K. J., 5.) *Kétlevelű fű. (Csapó, 137.) A leírás után azt hiszem, hogy a mai Listera ovata (L ) K. Br., tojáslevelű békakonty. *Keztyüvirág, kásavirág, kankalék, tavaszifű, szent Péter kulcsa. (Csapó, 148.) Mai neve: orvosi kankalin; Primula officinalis (L.) Jacqu. *Kicsiny nadály virág: bellis minor pratensis; feld-maszlieben (ellenben : bellis m. hortensis: százszor-szép virág) (1745; Torkos, 3. lap.) Mai botan. neve: Bellis perennis L. *Kifacsart lév: diacrydium, scamonea (Frick.) A diacrydium nem volt egyéb, mint a Convulvulus scammonia L. nevű kisázsiai növény besűrített nedve, gyantája. *Kígyó-fa: lignum colubrinum; schlan- gen-holtz. (1745; Torkos, 8. lap.) A Strychnos colubrina L. gyökere, melyet régen váltóláz ellen használtak. *Kígyógomba: nattersclrvvammen. Clusius említi így a magyarországi ehető gombák közt. (V. ö. NySz.) *Kígyógyökér: radix bistortae. (Frick.) *Kígyórokka: barba Aaron, serpen- taria minor; Aron zakala. (Toldy: Üjabb adalékok stb., 66.) *Kígyó-trank gyökér: radix bistortae. Bácz: Borb., 165. (V. ö. NySz. trang alatt.) * Kikelet-virág: primula* veris. (Frick.) Kínai fahéj: cortex chinae; cinchonakéreg. (Patik. Luk., 193.) *Királyi nadály: consolida regalis. (Frick.) *Király ira: unguentum basilicum seu tetrapharmacum; hegedűgyantát, terpentint, fekete kátrányt stb. tartalmazó ír. „Osztán mindjárt beköték király irával, úgy szünék az lábam fájdalma, úgy lappada meg.“ (1683; Száz., 1881. 597.) * Király né asszony káposztája, sár- kerep, királyfű. (Csapó, 239.) Mai neve: orvosi somkóró; Melilotus officinalis L. *Királyné tüskés káposztája: lásd Szamárkóró. *Királyszínű virág: lásd Indiai torma. *Királyvirág, sarkasfű, sarkantyúvirág. (Csapó, 240.) Mai neve: szarkaláb; Delphinium consolida L. Veszelszky (118.) szintén így említi és azt mondja róla, hogy „a föld népei bokrétákat kötnek e fűből, házaikban ide-oda szembetűnő helyeken fel-aggatják, hogy az által szemeik látása megerőssödjön.“ Eégi babona! *Kis borsoeska fű, temondád fű, büdös fű. (Csapó, 42.) Mai neve: vetési tarsoly fű; Thlapsi arvense L. (hagyma szaga van).. *Klárisgomba: lásd Kecskeszakállgornba. *Klicsér: klisztér. „Clycsért is jó belőle csinálni.“ (Orv. K., 85.) Kólikát
