Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
Régi magyar gyógyszernevek 261 *Kecske-ruta: herba galegae; geisz- rauten. (1745; Torkos, 7. 1.) Mai neve: Galega officinalis L. *Kecskeszakáll-gomba, bokros gomba, klárisgomba: clavaria coralloides, fasti- giata; corallenschwamm, ziegenbart. (Mátyus, II., 482.) *Kedves dió: nux praenestina, nux pontica (Murmellius—Szamota, 20.). Mai neve: Corylus colurna L., török mogyoró. *Kedves fű: siser (Murmellius—Szamota, 21.). *Kék csillag virág: lásd Béka térjék. *Kék kandilla: lásd Paraszt bors. *Kékkő: 1. cuprum sulfuricum, caeruleum vitriolum, rézgálicz, kénsavas réz. Az mely lónak szemén valoia van: annak az szemét amaz kék küuel köl törűl- tetny (M. P., Áll. L. 1906., 200.). 2. A NySz. is felhoz egy adatot, melyet szintén rézgálic-ra magyaráz s mely a következőleg szól: „Az kékkő igen szép és drága, elein kékkőnek hítták, mostan immár aquamarinának nevezték“ (Kecsk., ÜtvM., 276.). Első tekintetre feltűnik, hogy itt nem a rézgálicról van szó, hanem azon drágakövekről, melyeket régen is aquamarinának neveztek, t. i. a beryll, topáz és korund zöldes-kék fajtáiról. *Kék kükörics: kükercz, kökörcsin, kökörtyén (Csapó, 146.): őszi kikirics; colchicum autumnale L. *Kék nádrafű:? Arena ellen: fekete eper levelét és kék nádra füvet egy garas áró sáfránnyal főzd meg. (15641; Gyógy., 1880., 107.) A NySz.-ban „mádra- fű“ alatt felhozott magyarázatok nem illenek rá. *Kék spanyol viola: fürtös ibolya, fige- bab, keserű vadbab. (Csapó, 119.) Mai neve: fehér csillagfürt, Lupinus albus L. *Kék tetű fű, Katika répája: aconitum napellus. (Veszelszki, 319.) *Kék tövis: eryngium. (Veszelszki 209.) *Kele-rábi, kara-láb, karó répa: brassica oleracea cauli rapum, gongylodes. (Veszelszki, 142.) *Kelés-fű: scabiosa. (Házi Orv. 65.) *Kencse-fencse: kenőcs. Veszelszki (95 stb.) azt mondja a betonikáról, hogy „ha ezen füvet magostól öszve-törik, szent Antal tüze ellen hasznos kentse-fentse“. Továbbá a kutyatejről is mondja, hogy „a kosz ellen-való kentse-fentsék köztt nincs ennél egybe hathatósb“. (U. o. 212.) * Kendőző: cerussa plumbi; szénsavas ólom. (Molnár, 322.) *Kerek kapor: asarum, kapotnyak, mogyoró-alja. (Veszelszki, 75.) * Kénkő. Ló-kénkő: sulphur caballinum; ross-schwefel. (A kéntartalmú kőzetek föllengítése után megmaradó, tisztátalan, homokos kén.) Sárga kénkő: sulphur citrinum, gelber schwefel. (A közönséges, rúd alakú kén.) Eleven kénkő: sulphur vivum; lebendiger schwefel. (Torkos, 15. 1.) Kenő: unguentum. (1587-ből való adat.) MNy. 1916., 181. Kenőcse. „A leveléből, gyökeréből (az Inula heleniuméból) a falusi asszonyok disznó-hájjal jó kenőtsét tsinálnak, a fáj jó hideg gyomrot és hasat avval kenik“. (Veszelszki, 198.) *Kenődés: kenet. Legnevezetesebb haszna vala a régiek közt a faolajnak a kénetekben vagy kenődésekben. (Mátyus, IV., 312.) *Kerek nádra, folyó fű, földi borostyán (Csapó, 43.). A kerek repkény, Gle- choma hederacea L. régi nevei. Veszelszki (151) is így említi és azt írja róla, hogy „Pesthen a füves asszonyok eleget árulnak tavaszszal, hogy a kik a füves levetskét szeretik, el-készithessék: mert sok szép hasznai vannak nemtsak levesben, hanem herbatheában-is“. * Kereszt-fű: polygala amara. Rácz: Borb., 176. *Kérő: 1. Sebbe való tépés. „Fájni kezde a torkom... egy nagy disznószaka vagy tályog lett belőle . .. nagy kérő járt belé.“ (Bethlen Miki. Önéletírása, I., 204.) A legrégibb ilyen értelmű adatom 1536-ból való. (Orsz. Levéltár, Nádasdy-levelek közt.) Nád. Tamás u. i. azt írja a feleségének: „Az hol azt irod hog’ immár nem kezd keroe iarni az ferko kelesebe, en azon czodalok, hog’ eddighis íart“ stb. 2. Sebészi nyomókötéshez való vászondarabkák. „Kérőts- kék, vagyis nyomni való rongyok“, „nyomni való kérők“, „pálinkába mártott kérők“. (Rácz, Borb. V. ö. MNy., 1908., 88. 1.) 3. A fontanellák készítéséhez való gennyszalagot (ném. eiterband) is így nevezték néha. Hogy ezen mi értendő és hogy miként alkalmazták, az legjobban kitűnik Lencsés Antal (Az okos csudafi, 2. kiadás, II. köt., 118. 1.) köv. leírásából: „A kérő húzása így megyen végbe: végy egy darab posztószélt, mellynek szélessége egy újjnyi, hoszsza pedig fél réfnyi legyen; kend be ezt a közepe táján mintegy 4 újjnyi helyen, mind a’ két felől, közönséges terpetinnel vagy írós vajjal, — ’s készen a’ kérő, mellyet némellyek genyetség madzagnak. vagy szőr madzagnak neveznek, minthogy leginkább ló vagy marha fark szőrből szokás fonni; de a’posztó széllel jobban és könnyebben lehet bánni. Elkészülvén a’ kérő tsinálj a’ baromnak azon tagján, mellybe a’ kérőt akarod vonni, a’ bőrön keresztül egy pár met-
