Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
260 Eégi magyar gyógyszernevek *Kakócsfü:? Kakóts fűnek mindenfélében egyenlő tulajdonságai vágynak a disznó kékkel. (1759; Váli, 97.) Kákics? V. ö. NySz. *Kakuk kenyere. „Trifolium acutum: Sieiliaban termő Három leuelö fw. Ka- kuk keniere. Abelullja.“ (Toldy: Üjabb adalékok stb., 75.) A Trif. acutum íráshiba (Tr. acetosum), szintúgy az Abelullja is (Alleluja helyett). Mai neve: Oxalis acetosella L„ madársóska. *Kakuk-pökte-fű: kakuk virága, mezei torma. (Csapó, 124.) Mai neve: réti kakuktorma; Cardamine pratensis L. *Kakuk-saláta: közönséges bakszakáll; Tragopogon orientalis L. (Csapó, 23.) *Kakuk-szegfü (Yeszelszki 289). Mai nove: Lychnis flos cuculi. Kakuk-terjék: llores anagallidls; gauchheil-blumen. (1745; Torkos 2. 1.) * Kakuk virága: lásd Kakukpökte fű. *Kalafonia: colophonium, hegedűgyanta. (1676; T. T. 1894., 398.) *Kaláris-lé: tinctura coraliorum. Lásd; Lé. * Kaláris-szirup: sirupus coraliorum. Igen hasznos a kaláris sirup-is (mellyre a gazdagabbak szert tehetnek). PP. Pax. 144. A gazdagok a kaláris sirupra szert tehetnek (u. o., 149.). •Kálomista tapló: Artemisia vulgaris L. Lásd: Szent János füve. *Kana, kanna: radix alkannae verae s. orientalis, a Lawsonia inermis (L. alba Lám.) nevű keleti növény gyökere, henna (alhinna). Mikor tetves lábú lovad vagion: ved az tehennek... az epeit es vés kanat beleie, az kivel lovatt föste- nek (M. P., All. L. 1906., 202.). Előfordul a NySz.-ban (II. 97.; Kannáért és bör- zsönért Illeynek adtunk 57 frt) és az OSz.-ban (446. L: Égj kerek skatulaban lo feostenj való kana telj; Judas szabású martalucz kurafi, kánnával festett sza- kallu), de mindkét helyen helytelenül „cantharus, cupa“-nak (kanna, korsó) értelmezve. V. ö. Ethnographia, 1906., 213. *Kankós virág: lásd Havadi virág. *Kapcsos moh (Csapó, 192.). Mai neve: Lycopodium clavatum L., korpafű. * Koponyák gyökeri (!): radix asari (Frick). V. ö. Kapotnyak. (NySz.) Káposzta: lásd Magyarország czimere. *Karaláb: lásd Kele-rábi. Kárdi. Veszelszki (130.) azt mondja az árticsókáról, hogy ,.az emberben tsak a melancholiát neveli... azért bátran elmondom, hogy a Magyar az efféle ki- vántsiságra (t. i. az articsóka evésére) fel nem indul, ha mindjárt a Kárdi nevet reá-adom-is“. A NySz.-ból azonban kiderül, hogy ezt a nevet nem ő „adta rá“, mert már Lipp: PKert II., 87. elő fordul. *Káriai kömény: carvum carvi (Toldy: Üjabb adalékok stb., 69.). Mai neve: franczia kömény. *Karikó: pilula? trochiscus? „Ögyék meg hatot az karikókba“ (1558; Gáspár doktor levele Nádasdy Tamásnéhoz; Orsz. Levéltár). *Karmasin-mag: grana chermes, seu tinctoria; kermesin-beer. (1745; Torkos, 4, 1.) Nem növényi eredetű gyógyszer, hanem a Coccus ilicis Fabritius nevű tetű, mely a Quercus coccifera L. déleurópai tölgyfán élősködik. *Karmazsin-féreg: cocionella; kutzen- ellen. (Torkos, 13. 1.) A mai Cochenille. *Karmazsin színt festő mag: grana Kermes, PP. Pax 229. Lásd Karmasin- mag. *Karmazsin virág, őszi boroszlány: polygonum orientale. (Veszelszki 344.) Kármelita-víz: aqua melissae composita. (Mátyus, IV., 464.) *Karó répa, Földi-tök, karó répa; radix bryoniae; zaunruben. (1745; Torkos, 9. 1.) *Kásafü: lásd Szent Iván virága. *Kassai rózsa: lásd Bqdöske. Mátyus (II., 72) azt mondja, hogy sokan a konkolyt is így nevezték. *Kassai vászon. Maró szerekkel beitatott vászon, melyet vadhús stb. elron- csolására, edzésére "használtak. „Kassaj vászon: A gáliczkövet, grispánt, timsót ted egy kis mázos uj csúporhan, darabonként végy szép tiszta uj vásznat, a meily mék ki nints fejéréivé, ted belé a menyit látod, hogy a szerszám meghat, és osztán tölts erős eczetet reá, annak utánna tégy a csúpor szájára cserepet, a meily szépen be érje, tapazd szépén reá, és ha eránzod, hogy immár meg főtt, veddki a tüzbül, és a vásznát kivévén belőle, szárazd meg, s mikor kell, tedd a vad húsra, ki eszi“. (Orv. K. 53.) *Katika répája-fű (Csapó, 133.). Mai neve: sisakvirág; Aconitum napellus L. *Katlankóró (Csapó, 132.): katangkóró; Cichorium intybus L. *Kattankóró: Cichorium intybus L„ katángkóró. „Száraz betegség ellen áss kattan-kórót.“ (W., IV., 294.) *Kaulé répa: kalarábé. (Mátyus, II., 248.) *Kecskegomba: geysschwammen. Már Clusius említi (s képét is adja) a magyarországi mérges gombák között. * Kecske háromlevelű füvet igen szeretik a méhek szedni ... cytisusnak hívják deákul; ollyan mint a ló her, vagy három levelű fű. (1759; Váli, 98.)
