Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)

Függelék

Régi magyar gyógyszernevek 257 *Gelegenye-fa: galagonya. Gelegenye fa, deákul acnta spina. (Orv. K. 72; két­szer.) *Gelicze-tiiske: iglicze-tövisk. (Csapó, 120.) Mai neve: Ononis spinosa L., tövi­ses iglieze. Gelyva: laskagomba? Lásd: Venicfa. Genyetségmadzag: lásd Kérő. *Gém-háj: axungia ardeae, reiherfett; graisse de héron. Hajdan aranyér ellen használt gyógyszer. (PP. Pax, 163.) •Gémlábú gomba. (A XVI. századból; Radv. Szak. 223.) Nem sikerült megálla­pítanom, hogy milyen gomba értendő alatta. *Genyece: Toldy II. 69. *Gilisztafű: santonicum. (Frick.) * Giliszta-por: semina (helyesebben: flores) cinae, citvor-virágok. Meg-annyi gcleszta port (semen cinae) tégy hozzá (PP. Pax 157.) Giliszta-üröm-mag: flores cinae; zit- wersaame. (Csorba: 42.) *Gimnyelvű fű: scolopendrium (Ve- szelszki 400.) •Gispán: grünspan. Lásd Zöld görög. Git. Lásd: Fekete mák. •Gólyahúgyfű: asphodelus luteus (Ve- szelszki 79.) V. azt mondja, hogy a Ke- menesen és a Farkas erdején használja a nép ezt a kifejezést. *Gombókás csalán, olasz csalán: ur­tica pilulifera (Veszelszki 448). •Gomborka, körköly: myagrum sati­vum (Veszelszki 361). •Gömbölyeg-szegfű: fructus amomi (Mátyus ÍV. 355.) *Görög bab, görög széna-mag: semen foenu-graeci; bockshorn-saamen. (Tor­kos, 11. lap.) Görög fehér: plumbum carbonicum, ce­russa, szénsavas ólom, bleiweiss. Görög fejérrel törd öszve erősen (PP. Pax 163.) Görög fejér vagy fejér görög, bleyweiss (Ts. M. — Sz. K.) Görög széna: Trigonella foenum grae- cum L., lepkeszeg. Görög széna magot törj meg aprón (PP. Pax 236 ) Görög­széna magot aprón megtörvén (n. o. 284.) U. o. 286. •Grófné-íre: unguentum comitissae. Gróffné íré . . . igen hasznos a folyó sülyben, ha azzal vékonyát és farát gya­korta kenik (PP. Pax 168. és Csapó: Or­vosló Könyvecske, 1791, 183.). Kénsavas cinket tartalmazó kenőcs. * Gumma: gumini, mézga. Gummák, balsamomok és egyéb keményített ned­vességek. (1745; Torkos, 5. lapon és szá­mos más helyen.) Gummi-fa: euphorbia officinarum. Rácz: Borb. 164. •Gyalog olajfa: farkas boroszlán; daphne mezereum. Gyalog olajfa gyö­Magyary Kossá: Magyar orvosi emlékek. II. kér héja: cortex mezerei radicis; kellers hals-wurtzrinden (1745; Torkos, 2. lap). Gyalog-olajfát a deák orvosok Chame- laeáuak nevezik (Váli 13.). *Gyapota: gossypium, vatta. Itt lát­tam holdakkal teremni az gyapotát vagy pamutot (Sz. 1889. 464.). *Gyenge-gyökér: Polygonatum offici­nale All.; orvosi sülyfű, Salamon pe­csétje. Mossák ... gyenge gyökér vízzel (Sigillum Salamonis) vagy pedig a te- hén-ganéjnak vedd vizét (Aqua omnium florum). PP. Pax 259. Gyékényfű; lásd Öreg káka. •Gyömbérmakk: Balassi Menyhért áruitatásában fordul elő. *Gyöngy: bimbó. Végy cardui bene­dicti gyöngyét, májusban szedettet. (Orv. K. 29.) Vö. PPB1. Gemma: drága kő; item: fakadás, bimbó, szem. *Gyöngyczégér: \Tégy tölgyfa-gyöngy- tzégérnek porrá töreti és megszitált le­veléből 2 latot. (Szind. 12. 1.) A szemben álló német szövegben „Aichenmiszbel“ felel meg a gyöngy-tzégér-nek. Mivel­hogy a tölgyfán leggyakrabban a fakín, Loranthus europaeus L. élősködik, első sorban erre kellene gondolnunk a gyöngyczégér magyarázatakor; de mivel a német köznép Eichenmispel és Eichen­mistel névvel a fagyöngyöt, Viscum al­bum L. is illeti (Holfert, 50. 1.), s mivel ez utóbbit hajdan Viscum quercinum- nak is nevezték, ennélfogva ezt sem zár­hatjuk ki. Gyöngy-víz: lásd Csukaháj. *Gyövötény (Veszelszki, 454.). Mai neve: apró szulák; Convolvulus arvensis L. *Győzedelmi fű: victorialis. (Frick.) *Győzedelmes gyökér: radix victorialis longae; allermanns-harnisch-wurtzel. (Torkos, 10. 1.) Gyülep: julep. Gyűrű-fa, farkas-hars: gnidium, coc- cognidium. (1745., Torkos, 4. 1.) Mai neve: Daphne mezereum L., farkas bo­roszlán. *Hagymázfű: alliaria (Veszelszki 36). De az iglicetövist is nevezték így hajda­nában. „A vi specifica, quam exerit (Ononis spinosa) in morbo Hagymáz, saltem dicitur Hagymáz-kraut“. (Schül­ler: Diss. inaug. med. de morbo Hagy­máz. Halae, 1726., p. 24.) *Hajasfű, rontófű, aggófű, keresztfű: senecio vulgaris (Veszelszki 407). *Hajladozó fű: beta. (Murmellius- Szamota 21.) Halhód-tök: castoreum. (A NySz, közli, de nem tudja magyarázni.) *Halzsír. Lásd Bolondító halzsír. Hánytató gyökér: radix ipecaeuanhae. Rácz: Borb. 171; Enyedi 44. 17

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents