Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
Eégi magyar gyógyszernevek 249 *Borsola. Άζ Borsola vagy Indiai Szekfű szép és arany színű Leneleket, es mint valami Saárga harson olyan virágot visel... az ű szara leuele és virága oly büdös, hogy semmiképpen el nem titkolbattia. Pécsi Lukács: Kér. szüzek koszorúja, id. Weszpr. Succincta, III. 297.) A leírás szerint kétségtelen, hogy a Tagetes patulus L.-ről van szó. melynek magyar nevei közül a bársony- virág, büdös szegfű, török szegfű, indiai virág ma is használatos. *Borvirág. Veszelszki (220.) szerint így hívták Dunántúl a varjúmogyorót (Filipendula hexapetala Gilib). *Boszorkánykása: lásd Mannakása. *Botyikó. Mátyus a torzsa-virágzatra használja ezt a szót. Az orvosi kálmost leírván, azt mondja: „A szárának vagy kórójának tetején, mint az úti lapunak ollyan forma, egy kis újnyi, szennyes sárga, szálkás virágocskákkal meg- rakadott botyikója lészen.“ (Mátyus: IV. 396.) V. ö. Nádbotikó. *Bödök: bürök, hörög, sipfű, bösvény. (Csapó 49.) Mai neve: büdös v. foltos bürök, conium maculatum L. *Börög: lásd Bödök. Továbbá: Domby 728, 729.' *Börvejfű: lásd Börvény. *Börvény: téli zöld, folyó fű, földi borostyán, mindenkor zöld, börvejfű, bervénfű, százfű, lontz, meteng. (Csapó 45.) A téli zöld meténg, Vinca minor L. régi nevei. *Bösvény: lásd Bödök. *Brassai szederjes flastrom. Ecettel, faolajjal, gléttel készült flastrom. (1676: T. T. 1894. 396.) *Buboliskó. Az mezőn termő zöl sül fü töuének soc buboliskoi vadnac. (Mel: Herb. 11.) A NySz. Meliusnak ezen helyzetét idézve, kérdőjelet tesz a bubolisko után s az idézetet a Bubulicska címszó alatt közli, mely utóbbinak értelme: cicutaria (PPB1.), scbierlingkraut. (PPB.) Minthogy a sülyfűnek (Arum maculatum L.) tőkéjén (rhizomáján) valóban apró gumók vannak, kétségtelen, hogy a szó ugyanazt jelenti, mint a némely helyen ma is használatos bibiricskó vagy bubulyicska (burgonya, TSz.), vagyis általában: gumó. V. ö. Mogyorósaláta. Bubolyicska: lásd Mogyoró-saláta. *Bubuicska vagy Bösövény: cuminum aquaticum, phellandrium aquaticum, cicuta palustris tenuifolia. (Molnár 347; Csapó 45.) * Rácskor ó (bwtskoro). A sebek gyógyítására ajánlja egy 16. századbeli orvosi jegyzet. (Lásd Győri Füzetek: I. 88.) Valószínűleg a mai somkóró v. dut- kóró. (Melilotus offic. L.) Budian: Teleki Lev.: IV. 190. *Bujdosó csallán, fekete peszerce, fekete pemetfű. (Csapó 221.) Mai neve: Ballota nigi’a L. Bujdosó mák: lásd Büdös mák. *Burecs: ugorkaszagú fű, borágó; bor- rago officinalis. (Csapó 27; Veszelszki 106.) *Buvákfű: bupleurum rotundifolium. (Veszelszki 342.) *Búzaszem — árpaszem. L. ezt. *Buziók (Veszelszki 89.) Lásd Büziók. *Buzogányfü: kákabot, baka. (Csapó 48.) Mai botanikai neve: Typha latifolia, angustifolia L. V. ö. kákóbot. *Buzsarózsa. Pionye wlgo busia Rosa granum valet contra caducum Morbum. (A 16. századból.) Győri tört. rég. füzetek: I. 89.) *Büdös cseresznye, büdösfa, fekete égerfa. (Veszelszki 41.) Mai neve: kutya benge; Ehamnus fragula L. * Büdösfa: lásd Büdös cseresznye; továbbá az aranyeső zanót (Cytisus laburnum L.) is (Veszelszki 52.). *Büdöske, orosz virág, büdös szegfű. (Csapó 252.) Mai neve: Tagetes patulus L. „Ezen fűnek nagyobb nemét Kassai rosának nevezik némelyek; a kisebbiket pedig Büdöskének hívják; de az Eb- kaport is büdöskének nevezik“. (Csapó, u. o.) Ebkapor: mai nevén nehézszagú pipitér; Anthemís cotula L. *Biidös mák: vad mák, vörös mák, bujdosó mák. (Csapó 174.) Mai neve: pipacs; Papaver rhoeas L. Büdös márvány: lapis suillus. (Mátyus: TV. VIII. lap.) Jourdan I. 379. szerint: Lapis suillus s. porcinus, Carbonas calcicum bituminatum, Schweinstein, Pierre de porc. Ein stein von dichtem Gefüge, meist grau oder schwärzlich, welcher, wenn man ihn reibt, einen Geruch nach Schwefelwasserstoff verbreitet. Eine Art von Bezoar führt auch diesen Namen. *Büziók: bazsilikom; Ocimum basilicum L. A basilikum, vagy jó büziről büziók. (Mátyus: IV. 465.) U. o. lejjebb az Ocimum minimum L.-t bécsi v. olasz büzióknak nevezi. Csába íré: Chába üröm, dinnyeszagú fű, isten-szakálla-fű; pimpinella sangui- sorba major et minor (Csapó, 51.). Mai neve: Sanguisorba officinalis L.; de a Sanguisorba polygama (W. et K) Gar- cke-t és a Pimpinella saxifraga L.-t is nevezték így. A név eredetét következőleg magyarázza Csapó: „Chába, Magyar régi Királya Attila Királynak Honorius Császár Leányától született kisebbik Fia édes Attyának halála után, midőn az ő két Testvérjeivel az Ország el-osz- tása eránt meg-nem egyezhetett volna,
