Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Függelék
248 Régi magyar gyógyszernevek a 16. századból.) Győri Füzetek: I. 89. Továbbá Csapó 30. *Basirózsa: bazsarózsa. (Csapó 30.) *Bazsarózsa. Nyőstény basa-rósa gyökér: radix paeoniae feminae nodosae; knoprete peonien-wnrtzel. Hím basa- rósa gyökér: rad. paeon, maris; lange peonien-wnrtzel. (Torkos, 10. lap.) * Bécsi büziók: lásd Büziók. *Bécsi csombor: thymus serpyllum, kakukfű. (Mátyus: IV. 472.) * Bécsi kömény: 1. cuminum. (Frick.) 2. anisum. (Orv. K. 130.) * Bécsi mádrafű: matricaria argentea foliis bipinnatis, pedunculis solitariis Crantz; spanischer metter, wohlriechender metter. (Csapó 171.) *Békarokka: lásd Simítófű. *Békaszőlő: uszányfű, szárcsa (sartsa) fű; potamogeton natans. (Veszelszki 358.) *Békatarsoly: lásd Élek-lialok. *Béka-terjék: csillagfű, kék csillag virág; aster atticus, asterion. (Csapó 62.) Mai neve: csillag gerepcsin; Aster amellus L. *Békavirágfű: taraxacum. (Mátyus: II. 214.) Bélcsap: suppositorium. (Zsoldos munkája végén a szótárban.) *Ben-mag: grana Been, seu balanus Myrepsica; indianische nüszl. (1745; Torkos, 4. lap. A Moringa oleifera (zey- lonica) Lamk. dió-termése, hehen-dió. Beregi csepp. Szent-Mihályi Mihály: Házi orvosságok (Vác, 1791) c. munkájának a budapesti orvosegyesületben levő példányának utolsó lapján találom ezt a bejegyzést: „Beregi csep“: mikor a hideg rá akar jönni, 3 cseppet pálinkába kel tenni és meginnya. 10 xr egy üjeggel (!)“. *Bibinella: teucrium majus Pannonicum latifolium Clusii: groszer Gamander. (Csapó 61.) * Bikatök, ötlevelű fű, ötujjú fű, szárfű. (Csapó 212.) Mai neve: kúszó pimpó; Potentilla anserina L. Betúrozó orvosság: behegesztő? (A. Csere: Enc.: 196.) *Bezdvár: Nyncs ott sémmi emlékezet a töriekről, bezdvárról, orvosságokról. (Lép. PTük. ΙΠ. 40.) A NySz. azt teszi utána, hogy [bodza?], holott kétségtelenül a. m. bezoár. *Bipenella-gyökér, Csaha ire gyökér: radix pimpinellae alhae, hibernell- wurtzel. (Torkos, 10. lap.) Bisop-lé. (NySz.) A bischop létől ugyan megtsömöllöttek. (Misk.: Ang. Ind. 97.) Valószínűleg a „hischoff“ néven Németország északi vidékein néhol ma is igen kedvelt aromás vörös bor, melynek készítéséhez az Essentia episcopalist (bisehof-essenz, bischof-extrakt) használták, mely éretlen narancsnak, narancs sárgájának, fahéjnak, szegfűszegnek citromolajjal stb. megszagosított borszeszes kivonata volt. *Bodzafa-gomba: auriculae Judae, seu fungus sambuci; holler-schwammen. (1745; Torkos, 4. lap.) A Peziza auricula L. vagy Exidia auricula Judae Fries nevű, bodzafán élősködő gomba. *Bogáncs-vakaró: lásd Takács-vakaró. Bojtorjáng. Széles lapi gyökörnek, melly bojtorjángot terem. (Enyedi 42. és 77.) *Bokros gomba: lásd Kecskeszakáll- gomba. *Boldogasszony csipkéje: málna; rubus idaeus; hymbeer. (Csapó 37.) Boldogasszony-fürösztötte fű: Toldy: II. 69. *Boldogasszony jege: lapis specularis seu glacies Mariae. (Torkos, 14. lap.) Németül Marienglas, fraueneis volt a neve. Átlátszó, leveles giysz; gipszpát. Boldogasszony-köldöke-fű: lásd Szerelem taplója. *Boldogasszony-palástja-fű: alchemilla. (Frick.) *Boldogasszony tenyere: „Bauhinus- nál mentha hortensis corymbifera, másoknál mentha saracenica, graeca, romána, balsamita, alisma, costus hortorum, Caesalpinusnál herba s. Mariae; németül frauen-münze, pfannen-kuchen kraut.“ (Mátyus: IV. 462.) *Bolondító halzsír. Egy dorosmai ember bizonyos bolondéthó halzsír(t), szép asszonyok füvét prescribálván neki, hogy az vesztés meg-gyógyulna véle. (1728. szegedi boszorkányperből vett adat, Ethn.: X. 35.) Manapság rendszerint a csukamáj-olajat nevezi a nép halzsírnak; hogy a bolondító halzsíron mi értendő, nem tudtam kideríteni. *Bolondítö mag: semen daturae; stech- aepfel-kern, nacht-schatten-kern. (Torkos, 11. lap.) *Boranyja. Veszelszki (217.) azt mondja a Tussilago farfaráról (marti lapu), hogy Vácon felül a szalóki határban elég terem és ott Boranyjának nevezik. A kifejezés magyarázatául álljon itt az, amit Csapó (164.) mond róla: „Azt is állítják, melly szőlőkben ez a fű terem, a szőlőből származott bor-is ezen fűnek szagát hordozza.“ *Borfestő: alkörmös. (Veszelszki 159.) *Borfű:? Régi nehéz nyavalárul: csipke bokorrul 9 pondrót borfűvel együtt borban főzd meg jól stb. (1564? Gyógy. 1880. 106. és 108.) Borjúorrú fű: lásd Orros fejű fű. *Borsfenyö, gyalog fenyő, apró fenyő: juniperus communis. (Veszelszki 265.) *Borsókafa: lásd Jénister.
