Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)

Adattár

Idősb Rayger Károly (1641—1707) életéhez.

Erről az európai hírű pozsonyi orvosról Vámossy István értekezik legkimerítőbben az ő ismert munkájában, melynek kiegészítésére álljon itt még nehány adat saját gyűjtésemből. Rayger apja, Vilmos, Bécsből került Pozsonyba, hol csakhamar nagy tekintélyre tett szert sikeres orvoslásai révén. Azt hiszem, Pázmány Pétert is ő kezelte élete végén. A nagy egyházfejedelem sokáig szenvedett köszvényes bajokban s végül (úgy látszik) érelmeszesedésből eredő asztmás rohamokban, melyeket a doktorkodó mágnásasszonyok mindenféle jó tanácsokkal és orvosságokkal igyekeztek enyhíteni. 1636-ban Csákyné küld neki „két öreg skatula szép lictariumot“ s ugyanez év decemberében a gyógyító műkedveléséről messze földön híres özvegy Batthyány Ferencnének (Poppel Évának) köszöni meg, hogy nem feledkezett meg róla. Ebben a levelében, többek közt, azt írja, hogy „én elég sok nyavalákban vagyok; de az Úristentől hálaadással és jó néven veszek mindeneket. Leginkább az fúladás miatt kínlódom, noha szelek is fölötte igen elhatalmaztak rajtam. Ügy legyen mint az jó Isten rendeli. Ha kegyelmed az fúladás ellen valami jó és próbált orvosságot tudna, megszolgálom kegyelmednek, ha tudtomra adja“. 1637 március 11-én viszont gróf Pálffy Pálnak írja Pázmány, hogy „már csak alig van“ és a halódó ember humorával kéri a gróf feleségét, hogy az apotékában csináltassa meg neki ezt a recipét: „Recipe pillulas trés, pro sene 68 annorum, ut viginti annis junior fiat. Valamit kiván a patiká- ros, megfizetem!“ De bizony ezek a megfiatalító labdacsok is későn érkeztek volna már, mert Pázmány pár napra rá (márc. 19-én) stenocardiás roham közben, meghalt. A Batthyánynéhoz intézett levél végén röviden azt is megemlíti, hogy „az Doctor Roger bánik velem; — nem ok nélkül dicsérte kegyelmed, mert igen elég ember“. Kétségtelen, hogy az a pozsonyi orvos, ki Pázmányt utolsó napjaiban kezelte, nem Roger, ahogy a kardinális írja, hanem Rayger (Vilmos), Dániel apja volt, ki akkor már hetedik éve ott praktizált Pozsonyban.

Rayger Károly nevét, mint tudjuk, a tüdő-úszópróba tette általánosan ismertté; (igaz, hogy ezt a próbát már ő előtte is ösmerték, de nem tulajdonítottak neki nagyobb jelentőséget). Vámossy István többek közt a következőket írja erről: „A Rayger Károly által az orvosi tudományba beillesztett tüdőpróba, sajnos, Schreyer szász orvos nevét viseli, mert az

Á