Magyary-Kossa Gyula dr.: Magyar orvosi emlékek. Értekezések a magyar orvostörténelem köréből 2. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
Adattár
190 A magyar szemészet legrégibb emlékeiből Nádasdy Tamásnénak, hogy kis leánya született, ki eleinte egészséges volt, de azután a szemecskéi „nagy hertelenséggel nagyon fájóvá lőnek“ s ezért azt vélvén, hogy „az hályag kezdött (!) rajta“, csöcsből fejete tejet a szemébe. Ez is olyan szokás, mely ma is, majdnem négyszáz év múlva, általános a népies szemgyógyításban. A Nádasdy-levelek közt legérdekesebbek azok, melyek a nádorné (Kanizsay Orsolya) szembajára vonatkoznak. Erről 1559 június 4-én azt írja az urának, ki Bécsben tartózkodik az udvarnál, hogy „az én szömeim állapatja dolgáról Ferenc uram én bagyásombul bővebben ír. Istennek akaratjából ugyan jól valék, meg is kezdőitek vala tisztulni, hanem ez két nap kezde esmét mind az kettőnek az héja vörösödni s nagy viszketeg vagyon rajtok, kéváltképen az szömeimnek az belső szegleteibe, kik embernek az óra felől vannak; a mennyire lehet, választig (váltig) tartóztatom magamat az szemeim törlésétül, de néha kiváltképen beszéd között magam feledtében nem mindenkor óbatom meg magamat tüle s félök, hogy ha sokat tart, hogy az szemeim héjai ki es ne fordultjának miatta, kitül Isten oltalmazzon, de hallottam s láttam es efféle történetöket. De egyször láttam én néminemű iret, kinek szűne szintén olyan, mint az tuja poráé, azzal az írrel csak az végét kenték az embernek szömeinek meg s mond- hatatlan igen használt az viszketög elvételről. De nem tudom micsoda neve. Azért Kegyelmedet kérőm, mint szerelmes uramat, hogy te Kegyelmed tudakoznék errül ez irrül és vagy azt, vagy valami egyéb orvosságot küldjön, ki az viszketegöt elvegye rólam; mert igen gonoszul vagyok miatta“. A levél végére még azt is odaírja, hogy „belől az szemeimnek semmi nyavalyások nincs; hanem csak az szemöm héjain vagyon az vörösség és az viszketeg“. A nádor meg is csináltatja Bécsben „az kenye- tet avagy ízet“ s azonfelül igen reggel (korán) leküldi hozzá volt udvari orvosát, Körös (Fraxinus) Gáspár doktort is. Megírja még, hogy „jól lehet itt az királyné asszony udvarába mondnak egy embert, hogy ki igin esmér az szemfájdalomról . . . Az orvosság penég (pedig), kivel gyógy ét, csak azon viz (színtelen oldat), ha nem használ is, de nem árt. Mindazáltal meglássok, leszen-e szükség, nem-i*?“ Öt nap múlva Szalay Pállal küld ismét Bécsből valami szemorvosságot, melyről azt írja, hogy „csoda mint dicsérik; de ebéd előtt is egynéhányszor kell az szembe ereszteni, vacsora előtt is, vacsora után is, mikor aztán el akarsz alunnyi. De elfeledtem volt megírni, bort vagy igen lágyat, vagy vizest, vagy csak vizet igyál, ecetet kiváltképen salátával ne egyél. De Gáspár doktort kérjed én szómmal, hogy úgyan ne cselekedjék az te szemeddel, mint az Beycziével“. Hogy miből állott ez a csodaorvosság, arról nem szól az írás; talán éppen a királyné jeles szemgyógyító udvari embere csinálta vagy csináltatta meg az udvari patikában. Hiszen csak pár napja, hogy a nádor „szerelmes Orsikája“ íinom muskatál körívéit küldött a királyné asszony számára, ki jó néven vette ezt a szerény captatio benevolentiae-t az ő hatalmas hívétől, kinek oly nevezetes része volt abban, hogy I. Ferdinánd és utódai a magyar trónt megszerezhették és megtarthatták. • Bracciolini Poggio, híres flórenei humanista adomás könyvében (Liber facetiarum; a 145. facetiában) azt olvassuk, hogy a magyaroknál szokásban van, hogy mise végeztével a szembajos emberek odatódulnak az oltárhoz és a pap, szentelt vizet hintve beteg szemeikre, gyógyulást
