Liszt Nándor dr.: Népies gyógyitó-módok és babonák Hajduvármegyében (Debrecen, 1906)
'11 kiizzadó habjába (zsir) mártott lieveíctleri (gyűrűs) ujjal körülkenik a szemek környékét s azt rá hagyják száradni, végül a nem épen ízletes sültet megeszik. A „száraz köpüly“ lobok és fájdalmak ellen a nadályok után szintén kiterjedt alkalmazásnak örvend. Egy darab kenyérhéjon át zsírba áztatott kóczmadzagot húznak, ezt köpülyözendő bőrfelületre teszik s a kóczot meggyújtják, majd hirtelen pohárral vagy csuporral letakarják. Az edény belsejében — ismert physikai okokból — légritkulás támad, a betakart bőrfelület befelé szivatik s fluxio következtében vérbőségi állapotba jut. Ügyes kezekben és helyén alkalmazva tényleg jó derivans, de nem ritkán égési sebeket is okoz. Használják gyúladásoknál, csúzos, köszvényes fájdalmaknál, gyomor- és bélzsábánál, az úgynevezett „szélgörcsnél.“ Alcoholismus ellen leszoktatóul adják a veréb szemétjét pálinkába áztatva vagy asa foetidát ugyanilyen módon, esetleg dohány közé keverve pipából szívatják. Súlyos collapsussal járó heveny alcoholismus- nál azt mondják, hogy meggyűlt az illetőben a pálinka ; ilyenkor tejet és vizeletet öntenek a beteg szájába, rendesen a szabad levegőre viszik, a legnagyobb hidegben is levetkőztetik, testét hideg sárral bemázolják, sőt mesterséges légzést is alkalmaznak, még pedig elég heroikus módon: ugyanis a mellkast rytmikusan lábbal megtapossák. Ilátható, miszerint a sok esztelen eljárás mellett van egy-két rationalis fogás is eme népies gyógymódok keretében. * Részegeskedőknek halottból kicsepegő nedveket („mikor a halott megindul“) is szoktak pálinkába keverve beadni, hogy józanabb életűvé váljék az illető. Ugyanilyen czélt szolgálnak a szárított és megtört denevér, a közönséges egér és szárított hal pálinkába áztatott morzsalékai is.
