Liszt Nándor dr.: Népies gyógyitó-módok és babonák Hajduvármegyében (Debrecen, 1906)
A rándulás díagnosísát igen sokszor használja a hajdumegyei magyarság. Leginkál)h gyermekek, csecsemők, de elvétve felnőttekre is rámondják, hogy megrándult. Rándulás gyanújánál a következő vizsgálati eljárást használják: a gyermeket teljesen levetkőztetve hányát fektetik, annak johh konyákét bal térdéhez közelíteni iparkodnak; aki rándulásban van. annál ez a kísérlet csak fájdalom árán sikerül, mit a gyermek sírása, nyöszörgése jelez; ha ellenben könnyen összetehető a könyök az ellenoldali térddel, akkor nincs rándulása, hanem más baja lehet a betegnek. A fent jelzett próbánál a jobb oldalt, ellenkező esetben a hal oldalt tartják megrándulva. A rándulást sirós. hasfájós, bélhurutos, dyspepsiás vagy lázas gyermekekre szeretik különösen ráfogni. A rándulás orvossága első sorban kenegetés, hnzogatás a gyomortájon, de gyógyítják úgy is, hogy a rándult gyermeket két lábánál fogva félkézzel, mint a kifacsart ruhát szokás, háromszor megrázzák és a kuruzsló azután saját bal karján háromszor átbukfenczezteti a szegénykét. Ez utóbbit akkép módosítják némelyek, hogy a gyermek két kezét és két lábát összefogva, a bal kar körül—mint tengely körül — kilenczszer megforgatják. * Epilepsiásoknál használják gyógyítás czéljából a következő babonát : a „disznó hallgatóját“ (a halló csontocskák közül a legnagyobb, tehát az üllő) ölés- kor kiveszik, de víznek hozzáérni nem szabad, meg- száritják, porrátörik, az epileptikusnak beadják, most azután lesik az első újabb rohamot ; a hová az első görcsroham alkalmával a beteg feje esik, azon a helyen kis gödröt ásnak s ott állítólag egy kis széndarabkát találnak, mit megtörve a betegnek ismét beadnak — s meggyógyul az epilepsia. * Egy epekőkólikás betegem kuruzslók tanácsára fájdalmait melegített vakondtúrásból készített borításokkal igyekezett enyhíteni. Ha használ, a meleg basznál. * . Köszvény ellen Szent-György-nap előtt ásott kigyó-hagymát megtörve kötnek a fájós lábra. Ugyan-
