Linzbauer Xav. Ferenc: A Magyar Korona Országainak nemzetközi egésségügye (Pest, 1868)
II. Védelem nyujtás a szomszéd- és külországoknak, saját jólétünk biztositásával
48 a perpatvarnak: hogy csak a fürdészeknek (kiknek gyermekei egyszersmind fel lettek jogosítva. bármely mesterséget tanulhatni) engedte meg a ko- pülyözést, nem pedig a borbélyoknak is. (Codex Tom. I. pag. 335. Nr. 458. ; — Tom. II. pag. 44. Nr. 61.) 1703-ban nyerék a budai sebészek, 1727-ben a tatai sebészek czéhszabadalmaikat. 1732-ben rendezte VI. Károly császár és király a borbélyokat és für- dészeket, mint „egy czéhez tartozókat“ és még ugyan ez évben osztattak ki a pozsonyi és 7 bánya vár ősi egyesült borbély és fürdészeknek czéh-szabadalmaik. *) (Codex Tom. I. pag. 382. Nr. 475.; — pag. 623. Nr. 541.; — Tom. II. pag. 9. Nr. 13.; — pag. 31. Nr. 41.; — pag. 38. Nr. 51.) Az egy budai kivételével, az említett többi szabadalmak megadása már mind — a m. kir. helytartótanács közreműködésével történt.— E magas kormányszék mindjárt megalakulása után „a szegény- és egésségügy szabályozását“ föfeladatául tűzte ki; — igy is lön 1724. Aug. 29-iki legfelsőbb határozatban „a szegényügy rendezését illetőleg, azon már említett igazgatási föalapelv kimondva: melvszerint „minden egyes község tartozik s a- ját szegényeiről gondoskodni“. Az egésségügy és gyógyászat gyakorlatát illetőleg — azonban Magyarhon — a török iga alóli felszabadulása után — valóban szánandó állapotban vala, úgy, hogy e korszakban nálunk a gyógyászat a legrégibb időkhöz aránylag mind inkább és inkább hanyatlásnak indult. Saját orvosikar hiánya miatt csak kevesen valának honfiaink közül, kik elegendő költséggel bírván, a gyógyászatot: Béesben, Német-, Olasz- Francziaországokban és Hollandiában hallgatni és tanulmányaikat ott bevégezni — képesek voltak. (Dr. Perliczy tanúsága szerint). Csak néhány városban és kevés megyében valának asze- gények gyógyítására, halott vizsgálatra, (Pozsonyban legelöl 1 742-ben) és törvényszéki esetek kezelése és véleményezésére „hivatalos orvosok“ (physici) állandóan alkalmazva; mindamellett részint e kevés számú orvos, részint a királyi kormányszék is folyvást igyekezett az országban az egésségügyet rendezni. így: kéré Bácsmegyei Pál orvostudor 1730. Jan. 4-én a m. kir. helytartótanácsot azon engedélyért: hogy müvét „Libellus de medicina“ sajtó alá bocsáthassa. Dr. P e r 1 i c z y Dániel J á n o s (ki magát már akkor Neográd megye főorvosának (physicus) nevezte , Losonczon 1742. Jun. hóban „o rvo.s-seb é- s z i c o 11 e g i u m“ felállítására tökéletes tervet dolgozott ki, és a z t Mária Terézia elé terjesztő kegyes helybenhagyás végett. Dr. Perliczy irta továbbá: „Sacra Themidos Hungáriáé ex medicina illustrata“ seu „de ratione decidendi casus forenses“ czimü müvet, mely az *) Ily szabadalma k osztattak ki továbbá: 1736-ben a debreczeni sebészeknek; (Codex Tom. II. pag. 55. Nr. 71.) 1739-ben a váczi sebészeknek: (Codex Tom. II. pag. 125. Nr. 151.) 1743-ban az érsekujvári sebészeknek; (Codex Toni. II. pag. 205. Nr. 307.) 1750- ben a pápai sebészek szabadalmaik uj kiadásáért folyamodtak. (Codex Tom. II. pag. 256. Nr. 368.) 1751- ben Mutz Ferencz a pesti íürdészek czéhébe kegyelem utján fölvétetett. (Codex Tom. II. pag. 261. Nr. 374.)
