Linzbauer Xav. Ferenc: A Magyar Korona Országainak nemzetközi egésségügye (Pest, 1868)

II. Védelem nyujtás a szomszéd- és külországoknak, saját jólétünk biztositásával

34 r ozásának lassan kinti fejlődéséről néhány adatot elszámlálni, mert ez által a külföldi intézetekkel való egyezkedés folyama­ta — az ápolási dijakra vonatkozólag — némileg felvilágosittatik. A m. kir. helytartótanács mindjárt működésének első havaiban az 1724. Alig. 22-iki királyi határozat alapján a s z e g é n y e k r ö I i intézkedé­sét— azon , még máig is érvényes elv kimondásával kezdette meg: hogy mindegyik község tartozik szegényeiről gondos­kod n i. (Codex Toni. I. pag. 1. Nr. 1.) Szakadatlan volt a legfelsőbb kormányszéknek igyekezete és fáradozása az országban fennálló ispotályok, beteg házak és egyébb a szegények­nek-, elhagyattak- és árváknak ápolását s gyámolitását czélzó jámbor intézetek ki puli at o lás áb an. A nagy királynőnek Mária Terézia-nak védszárnyai alatt ama fáradozások ,,a szenvedő emberiség nyomorát enyhíteni'4 a legszebb sikernek örvendtek. A nagy királynő legmelegebb anyai részvéttel monda akkori m. kir. udvari cancellarának g a 1 a n t h a i gr. Eszterházy F e- rencznek elismerő dicséretet ritka jótékonyságáért — illetőleg: egy or­szágos árvaház alapítására adott 10,000 forintnyi összegért és ta 1- losi kastélyának, melyben 190 árva részesült ápolásban — e czélrai át­engedéséért. Királyi határozat 1763. Jul. 18-ról. Továbbá az 1766. Mart. 1-ikén kelt legmagasabb királyi parancs azt ren­deli, miszerint az 1659-ik évi 15. 16. 17. törvényczikkekben körül írott bir­sági dijak a minden egyes megyében felállítandó á r v a h á z a k lé­tesítésére fordittassanak. (Codex Tom. II. 404. Nr. 533.; — pag. 430. Nr. 566. ; — pag. 466. Nr. 604.) A főispánok részére 1768. Decemb. 9-iki királyi leirattal meg- erösitett hivatalos utasításokban különösen ajánltatott: hogy az 1715-iki 68-ik és 1765-iki 26-ik hazai törvényczikkek szellemében gondos­kodjanak a vagyontalan árvák illő ápolásáról; továbbá: hogy az ispotályok és lazaretok alapítása és a már fenállók további fentartására az alakítandó úgy nevezett „Cassa parochorum44 által uj forrás nyittassák meg: mely pénz­tárba a végrendelet nélkül elhunyt plébánosok javainak harmada, — az üre­sedésbe jött püspökségek, esperességek, prépostságok és apátságok jövedel­meinek hatoda, — az urbérek rendezésénél hátramaradt telkeknek — és a bormérési jog jövedelmeinek negyede, — valamint a templomok perselyeibe adott alamizsnák, — nem különben a mesteri jog elnyerése és házasságoknál adottak stb. stb. — folyatlak be. (Codex Tom. II. pag. 686. Nr. 718.) Az országban mindinkább kifejlődő c é h r e n d e k kel egyszersmind azok föalapszabályaiban: a beteg legényeknek, valamint az e 1 s z e g é n y e- dett mestereknek és családjaiknak a testület költségein le4endö ellátása kimondatott. — Ezen dicséretes intézkedés az 1775. Oct. 7-iki királyi határozat által nyerte el szabályszerű megerősítését. (Codex Tom. II. pag. 686. Nr. 718.) Ekkoráig, mint az előadottakból érthető — a szegényekneknek és elha­gyatottaknak ápolása — azon intézetek költségén történt, me-

Next

/
Thumbnails
Contents