Linzbauer Xav. Ferenc: A Magyar Korona Országainak nemzetközi egésségügye (Pest, 1868)
II. Védelem nyujtás a szomszéd- és külországoknak, saját jólétünk biztositásával
25 3) Gyógyszerkönyv (Pharmacopoea) és gyógyszerárszabály. Miután Magyarhonban szervezetileg szabályzott politikai igazgatás csak a m. kir. helytartótanács 1724-ben történt beiglatá- sával lett lehetségessé; a rendezett egésségügyi vezetéstől el nem különíthető gyógyszerészeti ügy is csak e k k or érhette el, czéljának megfelelő kifejlődését. Mindazonáltal az országos főkor m á n y s z é k által gondosan rendezett, figyelemmel kisért és vezetett önálló magyar gyógyszerészet csak hamar a központi igazgatási ügyek körébe vonatott annyiban ugyanis, a mennyiben a „Pharmacopoea austriaca provincialis“ (figyelembe sem véve ezen utóbbi jelző mellékszavát) a „bécsi gyógyszerárszabálylyal“ együtt legfelsőbb határozat folytán Magyarországra is é r v'é n y n y e 1 b i r ó n a k — rendeltetett el. Csak rövid ideig részesült vala 1848. előtt az ország a sors azon kedvezményében , hogy — noha tulajclonképeni gyógyszerkönyvvel még nem birt, — mégis gyógyszereinek árát szabhatta; ami azonban, az említett év után ismét csakhamar megszűnt. Ezen igazgatási ügy fejlődése. Kétségbe vonhatlan az: hogy Magyarország, mint „önálló királyság“ fen- állása óta zárda-gyógyszertárakkal birt; mert szent István alapított Pécs váradon zárdát a szent Benedek rendű kegyes atyák számára, kiknek a .gyógyítás“ a szerzet alapítójától különös kötelmül hagyatott meg, a mint ezt Monte-Casino-ban, alapítványi apátságukban tenni tisztük volt. Hogy a pécsváradi jámbor atyáknak is a gyógyászatot gyakorolni tisztükben volt, kiviláglik az alapítványi okiratból, melyben a betegek ápolására 4 és a fürdők számára 6 szolga rendeltetik. A mondottak nyomán „a szent Benedek rendű atyák“ nem csak hittan i tök, hanem egyszersmind gyógyászok is voltak, s betegeiket részint gyó- gyiták, részint gyógyszerekkel is ellátták. —A gyógyszerek készítése és eltartására a zárda vagy ispotályban minden esetre szükséges volt egy külön Laboratorium, vagy bármi néven nevezett helyiség. Hogy e műhelyben a gyógyszerekhez megkívántaié anyagok a szerint, a mint a szükség kívánta: porrá törettek, főzettek, lepároltattak, elkészítettek stb. — világos ; e foglalkozás akkori időben „Physica, Chemia vagy Alchymía“ néven volt ismeretes, mely munkákat a jámbor atyáknak, ha betegeiket győ- gyitani akarták, természetesen szintén el kellett végezniük. Azonban, valamint bizonyos az : hogy a sebészet, mint a „gyógyászat külön ága“ az által jött létre, mert IX. Gergely pápa 1230-ban az egyházi törvények III. Lib. V. Tit. 9-ik czikkében „oly orvosi segély nyújtásokat, melyek „vérzéssel“, tehát „sebészi műtétekkel“ valának összekapcsolva, — minden lelkiatyának a legszigo- ruabban m e g t i 11 o 11; de, mivel ezek mégis „segíteni“ óhajtottak, az ilyféle foglalkozásokat az igen éles vágó eszközök kezelésében már begyakorlott t. i. a pilis (tonsura) kiberetválására használt zárda-szolgákra bízták; úgy szinte nagyon valószínű s hihető:
