Linzbauer Xav. Ferenc: A Magyar Korona Országainak nemzetközi egésségügye (Pest, 1868)
Igazgatás- és müvelődéstörténelmi vázlat
„Non — mihi speciosa — sed ea, quorum civitas indiget.“ Euripides L. II. C. XII. Az ország beljében a közegésségi jólétre czélzó gondoskodás — már magában véve — fontos mozzanatot képez a „népók művelődési történelmében“; kihatva pedig e gondoskodás az any a föld határain, kétségen kiyíil jellegezö tényezője az „államnak.“ A nemzet életében oly annyira emlékezetes 1867. Február hó 17-ik napjának — a melyen 0 királyi apostoli Felsége első Ferencz József vezéreltetve Magyarország iránti atyai gondoskodása által, a szent*István koro-1 nához tartozó országoknak kormányát törvényesen felelős független magyar M i n i s t e r i u m r a bízni kegyeskedett — isméti felvirradta bizonyára szent minden honfi előtt! Igen — háromszorosan szent! mert e napon lön — a hazai törvények ótalma alatt — a tőlünk oly várva várt, valójában szabad alkotmányos fejlődésnek alapja megvetve az által: hogy a kormány u j v e z e t ö i hazafiul szellemtől áthatva nyíltan kimondották, miszerint az ország ügyeinek jelen rendezésénél az „egyesek“ szavait is figyelembe veendik, akár a közigazgatásnak már ismert, de eddig talán kevésbé méltatott ágait világosítanák fel azok, akár pedig a közjó előmozdítása érdekében u j c z é- lok megindítását javasolnák. Felbátorítva — ezen nemes szabad elvű ség által — azon hatáskörön belül, a melyben szeretett hazámat mind ekkorig hivatva valék tisztileg szolgálni — a dolgok új átalakulása felett elmélkedve észrevettem: miszerint azon anyag, a melyet ezelőtt 30 évvel boldogult fenséges József föher- czeg, Älagyarhon feled h etlen nádorának legkegyesebb pártfogása alatt gyűjteni kezdettem, a jelen korra nézve is valami figyelem és követésre méltót tartalmazhat. A mit akkor „csak mint történelmi adatokat“ jegyeztem fel s iparkodtam az utókor számára fentartani, az most— midőn mindennek szerencsés egésszé „kell“ alakulnia — „mint kiszáradott , de még is csiraképes elvetett magocs- ka,“ szinte termő vetéssé válhatik. Négy évtized előtt a nemzet mély álmából egy „hű kéz“ által gyengén fölébresztve — ma — már „teljes öntudatára“ jött! Ezen öntudatának most a haza jólétére törekvő erélyében nyilvánulnia kell, melynek — csak az általános egésségügyet véve tekintetbe — vagy az ország határait „óvni“, vagy pedig államjogi, nemzetgazdászati és
