Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
EMBERI KOPONYAISME. 91 A fajok és nemzetiségek meghatározásánál a legfontosabb mozzanatot képezi a felső állcsont meclernyu 1 ványának és a fogak állásának meghatározása, melyek egy embernél sem állanak, bármely fajhoz tartozzék is, egyenesen vagy épen hátfelé, hanem mindig többé-kevésbbé mell felé vannak irányulva, mely állás Prognathiának neveztetik. Az áll és fogak ezen előállása azonban már a legközelebb álló emlős állatoknál, mint majmoknál oly hatalmas mérvben növekszik, hogy az ember már ez által is különbözik tőlük; kivételt képeznek egyedül azon kifejlődés akadályképződések, melyek már az illető helyen (10. lap) microcephalok név alatt emlitettek, kiknél az állkapcsok állása mindenesetre közelébb áll a majmokéhoz. Daubenton L. J. már 1764-ben mondotta, hogy minél előbbre áll a fölső állcsont, annál hátrább húzódik az öreglik. Ez volt az első észlelet a felső áll állásának viszonyát illetőleg, melyet nevezett tudós nyakszirti szögletének gyakorlati alkalmazásánál (48. lap) tett1). — Hogy mily helyes volt légyen ezen éles észlelet, abból látható, hogy a felső állkapocs állásának meghatározásánál az ujabbkori anthropologusok is majdnem mindnyájan valóban az öreglik mellső széle közepét, — Broca P. szerint »Ze hasion,« — mint azt még később látni fogjuk, — nélkülözhetlen támpontnak tartják. Blumenbach I. F. 1795-ben tette erre vonatkozólag a második fontos észleletet 2), hogy t. i. az iktest lejtőjének állása a felső állcsontét is mutatja s pedig oly módon, hogy minél hajlottakban vonul e lejtő hátrafelé az öregükhöz, annál jobban előre nyúlik a felső áll, és viszont. -— Ezen nagy fontosságú és legelőször szerecsen koponyán észlelt tényt a bonczárok az által örökítették meg, hogy a lejtőt nevéről nevezték el, s az még mai nap is Blumen b achtele lejtő név alatt ismeretes. Azonban Camper Péter hollandinak volt fenntartva az áill állásának tulajdonképi meghatározására a kulcsot megtalálni; ugyanis ő a régi mellszobrokat aestheticai szempontból tanulmányozván, azon meggyőződésre jutott, hogy csakis az arczélnek mértani kifejezése vezet czélhoz. E nagyszerű felfedezésre valóban reá illik Virgilius e mondása: » Semper honos nomenque tuum laudesque manebunt« s). A Camper P.-féle koponyamérési eredmények, melyeket ő 1768-ban mutatott be a párizsi tudományos akadémiának, halála után fia, Camper J) Daub ént on. De la situation du grand trou occipital e. m. 59. lap. 2) BlumenbacL De generis humani varietate. e. m. 201. lap. s) Ribbeck. Virgilii Bucolica et Georgica. e. m. 2. köt. 54. lap. Aeneid. T. 609. lap. 12*
