Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
54 LEXHOSSÉKJÓZSEF E táblázatból látható egy részről, hogy a nyeregszög embernél 150 "16'- re meo-y, míg W el c k er H. közepszamnl lo4 -ot vesz tel ) 5 másrésztol, hogy a két szélsőség 22 °-ból álló lépcsőzetet foglal magában. Továbbá, hogy a Cynocephalus sphinxnél 26°-nyi növekvés áll be all emberi koponya legkisebb nyeregszögével szemben, mely szög a rókánál 5 " 50', a kutyánál pedig a rókáéhoz viszonyitva ismét 5°50'-nyi növekvést mutat. Már 80 évvel ezelőtt Blumenbach J. F. a cranioscopia megalapítója, a szerecsen- és kalmük koponyát mint a koponyaalakok ellentéteit jelezte azon hozzátevéssel, hogy egy, a kaukázi koponya után készített viaszminta oldalvást! nyomás által néger, mellűiről hátfelé való nyomás által pedig kalmük alakot venne fel; azaz már B lumenbac h J. F. belátta,* hogy a fajok egyik főjellege a koponyahosz- és szélesség közti viszonyban rejlik. Az általa e czélra felállított módszer, melyet ő »norma verticalis«-nak nevezett el, ijen egyszerű vala, minthogy ő a koponyákat egy sorban állította fel, s fölülről, vagyis madártávlatból szemlélve igyekezett ezen viszonyt és még más egyebeket is kinézni vagyis inkább megbecsülni"). A Blumenbach J. F. álltai e módszer segélyével fölállított fajkülönbségi felosztás: aethiopok, amerikaiak, kaukázusiak, malaiak és mongolokra, később Retzius A. svéd tudós által két fő csoportba foglaltatott egybe, u. m. rövid és hosszú fejű népekre, »gentes bracing- et dolichocephalae« 5), mi által kifejezést nyert a tudósok által tetszéssel fogadott azon viszony, mely a koponya hoszsza és szélessége közt létezik. Noha Retzius A. e két koponyaalak irányadó meghatározására semmi nemű számviszonyokat sem állított fel, hanem azokat csak általános körvonalaikban jellemezte, mindazáltal a brachyceplialia meghatározására a hosszúság és szélesség közt mégis semmi, vagy csak nagyon csekély különbséget, azaz a szélességi viszonynak majdnem maximumát állitá fel a brachycephal typus gyanánt, melytől lefelé a többit mind a dolichocephal typushoz sorolta, a nélkül, hogy közép alakot vett volna fel. Ennek az lett a következménye, hogy pl. az ausztráliaiak, szerecsenek, botokudok, karaibok, grönlandiak, hinduk és arabok a scandinávokkal, flamandokkal, wallonokkal, skótokkal, brittekkel, gallokkal és németekkel a dolichoeephalusok közé soroztattak’), daczára annak, hogy e népek koponyáinak szélességi és hosszúsági viszonyai igen jelentékenyen különböznek. * 2 3 ]) Welcker. Zwei seltene Difformitäten. e. m. 19. lap. 2) Blumenbach J, F. De generis humani varietate nativa. Editio 2-da. Göttingae. 1795. — 20. lap. — Ugyanaz: Geschichte und Beschreibung der Knochen des menschlichen Körpers. Göttingen 1807. — 102. lap. 3) R etzius. Müllers Arch. 1840. — 270.— 1845. — 84. ]. — 1848. 263. 1. — 1849. 574. 1. — 1858. 106.1. Ö Hyrtl. Topogr. e. m. Anat. 1. köt. 13. lap.
