Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Koponyaisme - Cranioscopia
42 LENHOSSÉK JÓZSEF I nemet, születési helyet, nemzetiséget, keresetmódot, a szülők és ó'sök nemzetiségét stb. még boncztani intézetekben és múzeumokban is a ritkaságok közé tartoznak ; a faj és nemzetiségi typus meghatározása pedig, ha ez csak néhány koponyára szorítkozik, semmi eredményre sem vezet; s viszont a koponyamérések száma szerinti arányban nő' bizonyos eredmények elérése; azért élő'kön tett koponya- mérések is jelentékeny értékkel bírnak, minthogy a sokaság mellett a fennt elősorolt oly annyira szükséges adatok megtudása semmi nehézségekkel nem jár. Látjuk ezen törekvést a legjelesebb világhírű anthropologusoknál, mint Virchow R., Broca J., Davis B. sat., talán csak Welcker H. és Krause W. kivételével. A fejmérészeti viszonyok meghatározása szeretett hazánk polgárainál azonban oly feladat, mely nem csak hazaszeretetei, párosulva az anthropologiai tudomány iránti lelkesedéssel, hanem azonfelül nem kis fokéi tudományos műveltséget, lelkiismeretességet, kitartást és áldozatkészséget is igényel; a mennyiben Magyarország sok ajkéi lakossága következtében nem csak egész mintakártyáját mutatja fel — mint H y r 11 J. mondjaJ) — a koponyáiknak, hanem egyúttal a különféle népfaj jellegek összeolvadásának eredményeit is. Mert Magyarország már a XIII. században el volt árasztva a tatár hordák által; később pedig a XV. századtól kezdve, hogy Horváth Mihály szavaival éljek: »a száraz földön mondhatni egyedül állott őrt a keresztyén civilisatio békés haladása felett, melyet az ozmán birodalom félelmesen növekvő hatalma Európa n a g y részében elnyeléssel fenyegetett«* 2), és igy a liarczi események folytonos színhelye volt; sőt újabb és újabb betöréseknek volt kitéve az ázsiai népek részéről, kik közül minden ily alkalommal maradtak egyesek vissza, a kik aztán később is, — midőn többi társaik már kiíizettek —, önszántukból visszamaradtak Magyarországban s az ország eredeti lakosaival összekeveredtek, minek folytán számos magyar családnál még mai napig is felismerhető a tatár és török fajjelleg*). Ehhez járódnak még a számos letelepedések egészen idegen nemzetek részéről, melyek a mindinkább terjedő kereskedelmi összeköttetések által csak fokozódtak, mind ez és még sok egyéb más körülmény, — mit Weisz B. érte*) H y r 11. Topogr. Anat. e. in. I. k. 15. lap. 2) Horváth M. Magyarország története. Uj dolgozatok 2-ik bővitett kiadása. 8 kötet. Pest 1871 — 1872. — 6. kötet. 242. lap. *) Boldogult Karácsonyi Mihály volt kir. táblai bíró anyai ágról való török származását illetőleg a következőt beszélte el nekem : -a mint a törökök 1600 vége felé az egész országból és igy Aradról is ki űzettek, az elűzött basa házában egy csinos 4 éves kis leánykát találtak, kit ős atyám — Karácsonyi szavai — felfogadott s később fiával összeházasított.« És valóban Karácsonyi fejmérészeti viszonyai, sötét arezszine és arczkifejezése, büszke tartása és nyugodtsága, liallgatagsága stb. a törökéihez nagyon hasonlók valának.
