Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Embertan - Antrhopologia
26 LENHOSSÉK JÓZSEF a szemöldiveknek köszvényes csontburjánzás által előidézett túlságos előredu- dorodásai'), miért is Lucáé Chr. a Neander-völgyi koponyát egy idomtalan kóros szörnyetegnek nevezi2). Felix, qui poterit rerum cognoscere causas, mondja V i r g i 1 i u s °). A Neander-völgyi koponyára emlékeztetnek némileg az ausztráliaiak koponyái is az erős szemöldivek és lapos homlok által, csak hogy ezeknél, mint S peng el J. W. megjegyzi4), a koponyaboltozat egyúttal oldalról tető- szertileg összehajlik, mi által csónakalaku lesz — scaphocephalus —. Mind ezen emlitett koponyákra nézve, valamint azon erősen kiálló sze- niöldivekkel és lejtős homlokkal biró koponyákat illetőleg is, melyek a Seeland szigeten Borrebyben találtattak és a kőkorszakból származottakhoz soroztatnak, Virchow R., Davis B., Huxley T. és Thurnam J. bebizonyították5), hogy e koponyaeltorzulás képződésében a varrányok korai összenövése vagy összeforrása, épen úgy, mint az idétlen microceplialoknál (11. lap.), jelentékeny en szerepel; és valóban a boncztani múzeumban létező két ily koponyán a varrá nyok összeforrása jelentékeny fokban látható.*) ]) Virchow R. Bericht der Sitzungen d. anthrop. Gesellsch. in Berlin. 1872. — 14. lap. — Lucáé. Aff und Mensch, e. m. és lap. 2) Virchow R. Stenographischer Bericht d. 4-ten allgem. Versamml. d. deutsch. Gesellsch. f. Anthrop. Ethnologie und Urgeschichte in Wiesbaden. Braunschweig, von Frantzius A. 1874. 49. lap. 3) R i b h e c k O. P. Virgilii Maronis Bucolica et Georgica. Lipsiae 1859. — 141. lap. Georgicon. II. 490 lap. 4) S p e n g e 1. Schädel vom Neanderthaltypus. e. m. 62. lap. 5) Virchow. Altnordische Schädeln, e. m. 64. lap. — Davis. The Neander skull e. m. 72 lap. — J. Thurnam. On synostosis of the Cranial Bones especially the Parietals regarded as a race character. London. 1864. — 32. lap. *) Nemzeti múzeumunkban a történelem előtti kő-, vas- és bronz-korszakból kitűnő példányokat bírunk fegyverek- és eszközökben, de egyetlen egy oly koponyát sem, melyről he lenne bizonyítva, hogy e korszakokból származnék. Mert a régiségek találója csak ritkán fordított különös ügyeimet a talált ember csontváz maradványaira, úgy hogy ezek többnyire ismét eltemettettek. Sőt ha előbbi időkben ily csontvázmarad - ványok a nemzeti múzeumnak be is küldettek, azokat valamely zugban félretették. A jelenlegi igazgatóság alatt a muzeum régészeti osztályának nagy érdemű őre D r. RómerFlórisur részéről az ily csontmaradványok már a leglelkiismeretesebben ügyelemre méltatnak. Sajnos, hogy a nagyon is érezhető hely szűke miatt azok a régiségi osztály egy mellék kamrájában, s pedig nem a legelőnyösebben helyezhetők csak el. A honunkban találtak közül külföldön csupán egy lelet keltett ügyeimet. 1871-ben ugyanis Nagy- Sápon Esztergom megyében a rohanó vizár által a lősz U/a ölnél nagyobb mélységre elpusztult, s a fölülettől 5—6 lábnyi mélységben emberi csontokra akadtak, melyek két egyénéi voltak. E leletet a földtani intézet igazgatója Hant ken Miksa ur az 1871. május 10-én tartott földtani szakgyülésen be is mutatta. (Földtani közlöny. Pest 1872. — 93. lap.) Később az egyik koponya, mely igen jó állapotban volt, L u s c h a n F. bécsi orvos növendéknek adatott át megvizsgálás végett, ki azt le is irta (Luschan F. Die Funde von Nagy Sáp. Mittheilungen d. anthrop. Gesellsch. in Wien 2. B. pag. 301.). Miután azonban ez nem dolicho- hanem erős brachicephalnak bizonyult be, s a jelenkori koponyáknak köbtartalomra nézve nem áll utána, úgy szintén igen kis tokban prognath ; továbbá tekintve azt, hogy Báró Petri no 0. (Ueber die Verwendbarkeit des Löss zur Alterbestimmung anthropologischer Funde. Mitth. d. anthrop. Gesellsch. in Wien B. 3. pag. 55.) bebizonyította miszerint különösen lapályos helyeken, mint a hogy Nagy-Sáp is fekszik, a lösz korára nézve az ember igen könnyen csalódásoknak van kitéve, és ólján tárgyak, melyek a történelmi korszakból erednek, a löszben alig felismerhető módon vannak beágyazva; eliez számítva a nagysápi vizszakadást, mi által felületes rétegek könnyen mélyebbekké
