Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Embertan - Antrhopologia
EMBERI KOPONYAISME. 25 R.‘), egy angol Davis B.* 2 3), valamint egy magyar Luschan F.5) által leírva. E két utóbbi a legújabb korból származik. Az eddig ismertek közül azonban legnagyobb hírre tett szert a fennemlitett (23. lap) 185G. Hochdal, Düsseldorf és Elberfeld közt levő Ne a n d e r-v ö 1 g y egyik mészkő-barlangjában ősállati csontokkal együtt talált emberi csontvázak egyike, mely a körülmények figyelembe vétele mellett, a csiszolatlan kőkorszakból származónak bizonyult be; ezen koponyán (I. tábla, 3. ábra) a legnagyobb fokú szemöldiv-dudorok fordulnak elő, úgy hogy azok a rémitőleg előálló felső szemgödri szélek mögött lépcsőzetesen következnek, mint bizonyos majmoknál az igen ferdén hátfelé húzódó homlok, minek következtében a koponyaür jelentékeny kisebbedést szenvedett, és pedig annyira, miszerint Huxley H. oda nyilatkozott, hogy nem tudja felfogni, miként férhetett el abban egy emberi agy velő4). E rendkívüli eltorzulás miatt, mely annak sajátságos állati kifejezést kölcsönöz, Schaaffhausen H. indíttatva érezte magát arra, hogy a Neandervölgyi koponyát mint Europa ős-lakosának legrégibb typusát állítsa fel5); mig végre Virchow R.-nak alkalma nyílt azt személyesen megvizsgálni és kimutatni: hogy a Neander-völgyi koponya oly egyéné volt, ki gyermek korában angolkórban — Rhachitis —, későbbi korában pedig az úgynevezett torzító köszvényben — Arthritis deformans— szenvedett, mely betegségből kimagyaráz- hatók megtalált karjának merevsége, meghajlott czombcsontjai, a homloköblök túlságos megnagyobbodása, és ezzel együtt a koponyaür megkisebbedése, valamint *) Virchow R. Bér. über die 4-te Versamml. d. deutsch. Gesellsch. für Anthr. Ethn. und Urgesch. zu Wiesbaden. 1872. Zeitschr. f. Ethr. Sitz. 1873. — 49 lap. E dániai koponya egy Kay Lykke nevű férfié volt, ki Nagy Frigyes korában Dánia legmagasabb aristocratiajához tartozott. Történelmileg tudva van róla, hogy gyáva és élvsovár volt, azonban szépsége és gazdagsága által kitűnt. Midőn a svéd Gusztáv Károly 1658-ban Vordenborgban kikötött, Kay Lykkének, mint ezredesnek, ki mindig a leghangosabban beszélt a háború mellett, kellett volna csapataival elébe menni ; azonban ő gyáván megfutott. E miatt, leginkább pedig azért, mert királynője Zsófia Amalia ellenében szemtelen kifejezésekkel élt, tisztségétől, vagyonától megfosztatott s halálra Ítéltetett. De ő még jókor megszökött és Jüttlandban 1702-ben nagy nyomorúságban halt meg mint számkivetett. •— Koponyája jelenleg is a kopenhágai boncztani múzeumban őriztetik. (Luschan F. Ein neander- thaloider Ungar-Schädel. Mittheilung, der Anthrop. Gesellsch. in Wien. 1873. — 3. köt. 162. lap.) 2) B. D a v i s. The Neanderthal skull, its peculiar conformation anatomically explained. London. 1864. — 72. lap. 3) Luschan. Említett munka 161. lap. E koponya egy magyar katonáé volt, kinek hullája 1859-ben a bécsi József-akadémia boncztermébe szállíttatott. A fej az arcz nagy rútsága miatt áztatásba tétetett, s jelenleg LangerK. tanár birtokában van. *) Huxley T. H. Notes in the humain remains from keiss. L a i n g and Huxley préhistoric remaines of Caithness. London. 1866. 85 lap. — Peschei, Völkerkunde, e. m. 88. lap. 60, 61 és 64. ábra. Landzert T. Welche Art bildlicher Darstellung braucht der Naturforscher. Arch. f. Anthr. v. Ecker. 2. köt. 1867. 13. lap. 8. ábra. E) Schaaffhausen H. Müller’s Arch. e. köt. e. lap. — Ugyanaz: Internationaler Congress für Alterthumskunde und Geschichte in Bonn. Arch. f. Anthr. v Ecker, ä. köt. 1869. — 333. lap. — Bericht über die 4-te Versamml. deutsch. Gesellsch. für Anthrop. zu Wiesbaden 1872. Zeitschr. für Ethnol. 5. lap. A M. T. AKAD. ÉVKÖNYVEI XIV. KÖT. VII. D. 4
