Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)

Embertan - Antrhopologia

EMBERI KOPONYAISME.

23

Miután az ember leszármazását illető kérdésnek megoldása leginkább azon tényekben keresendő, melyek az ős ember koponyaalakulásáról nyújtanak felvilágosítást: azért mindenekelőtt azon kutatások és búvár]átok eredményei veendők szemügyre, melyek a lelhelyek földrajzi fekvésének, földünk geologikus viszonyainak egész a negyedleges képződményekig, továbbá az együtt talált fegyverek, eszközök, konyhamaradékok, végre az ősvilági állatok csont- maradványainak szorgos figyelembe vételével minden szaktudós által egyhangúlag földünk legrégibb korszakából származóknak Ítélt koponyákon észleltettek. Ezen, a csiszolatlan kőkorszaktól egész az első vaskorszakig terjedő időszakból származó koponyák és fej csontok chronologicus rendben összeállítva e következők:

1. Alsó állcsont, mely a Moulin-Quignonai kőbányákban, Mammuth és ursus spelaeus;

2. Alsó állcsont, mely a Trou de la Naulette-i barlangban Mammuth, Elephas primigenius és Rhinoceros antiquitatis;

3. Koponyák, melyek Du Bois Foy á Montaigle barlangban Belgiumban Mammuth csontmaradványaival együttesen találtattak;

4. Az Ezygies-nél a Cro-Magnon-i barlangokban talált koponyák :

5. A koponyák Meyrueis barlangból Mammuth és Ursus spelaeus maradványaival;

6. A koponyák Trou du Frontálból Furfooz-ban iramgim maradványaival;

7. Az Arno völgyi koponyák;

8. A két Engis-i koponya ;

9. A Chauvaux barlangban talált koponya; melyek mind (1--9) a csiszolatlan kőkorszakból származnak;

10. A Sclaigneaux-i barlangból származó koponya;

11. Az Antwerpenben és Zelzaete csatornában talált koponyák. Mind ezek (10—11) a csiszolt kőkorszakból valók.

12. A Trou-Madame-i koponya Bauvignez-nél, az első vaskorszakból,

s végre

13. Az oly hiressé vált Hochdal-i Neander-völgyi koponya.

Ezen állkapcsok és koponyák1) a szaktudósok által a legnagyobb pontossággal megvizsgálva és a következő korszakokból egész a legújabb korig száréin ursprüngliches Gesetz zu Tage tritt. Jedes lebendige Wesen, welches einem ursprünglichen Typus entsprechen soll, muss so weit harmonisch entwickelt sein, dass durch die Verhältnisse seines Körpers seine Existenz und die Erhaltung seiner Species ermöglicht wird. Das ist hei den Mikrocephalen absolut nicht der Fall. s. a. t.

i) Baer W. und H e 1 1 w a 1 d F. Der vorgeschichtliche Menscli. Leipzig. 1874. — 53. lap. Molin Quignon-i állkapocs. — A. de Quatrefages et Hamy E. Crania ethnica. Paris 1872. Engis-i Cro-Magnon-i, Furfooz-i koponyák és Nauletti állkapocs. — Dupont E. Étude sur les cavernes Du-Bois Foy ä Montaigle (Belgique). Bulletin de l’Acad. des Sciences de Belgique. 1868. — 199. lap. — D’O malius