Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Embertan - Antrhopologia
EMBERI KOPONYAISME. 19 fal mögött majomnál, mint Meynert T. helyesen megjegyzi ‘), egészen más részek foglalnak helyet, mint embernél, t. i. az emberi homlokagy domború mell-felülete helyett a nagy agy féltekéinek domború kíilfelületei, mig a többi emlősöknél már a szagkarélyok és a belső' felület ivtekervényei következnek. Az ember és majom agya közt létező' typikus nagy különbség Meynert T. szerint továbbá főleg abban rejlik2), hogy embernél a homlokagy 42°/ö, majomnál pedig csak 35° 0-át teszi ki a nagy agy féltekéinek; továbbá hogy a homlokkarély állása a nagy bevágányhoz — fissura magna — mely a két oldali féltekét egymástól elválasztja , — Hamy E. T. pontos mérései szerint, embernél 52 fokot, majomnál pedig csak 6 — 7 fokot képez3). E számok egyúttal feltüntetik azon nagy különbséget, mely az ember és majom homlokagya közt létezik. Ennek megfelelőleg óriási különbség van azon fő elemi részek összegét illetőleg is, melyekből az ember és majom, valamint a többi állatok agya össze van téve; e fő elemek pedig az idegsejtek és idegrostok, mely utóbbiak Bell K. és Magendie F. e században tett legnagyobb fölfedezése szerint4) ismét mozgatók és érzők. A külső benyomások ugyanis az érző rostok mint központkereső vezetők —- centripetale Leiter — által a féltekéknek idegsejtekből álló érzékeny felületéhez, valamint az ugyanazon idegsejtekből álló érzékeny duczokhoz: u. m. a lencse és farkosmaghoz vitetnek, hogy innét ez idegsejtőkből eredő mozgató rostok, mint központfutó vezetők — centrifugale Leiter — által véghatásukban mint mozgás és munka nyilvánuljanak0). Hogy mily nagy embernél az agy féltekéinek, valamint az emlitett duczoknak érzőképes felülete, és hogy majmoknál ugyané szervek fölülete menynyivel kisebb, kitetszik abból, mit fentebb az agy kifejlődési folyamatánál fölem- litettünk (18. lap). Meynert T. és Bain J. ugyanis azon idegsejtek számát melyek embernél az agy féltekéinek csakis kéreg állományába vannak beágyazva, egy milliárdra teszik, a mely számot az állatok még csak meg sem közelitik. Minél nagyobb, — folytatja teljes következetességgel Meynert T. tovább*) — az idegsejtek száma, annál nagyobb lehet az egymásután bekö- * 2 3 4 5 6 >) Meynert T. Über Unterschiede im Gehirnbau des Menschen und der Säugethiere. Mittheil, der anthrop. Gesellsch. in Wien. 1 köt. 1871. — 79. lap. 2) Meynert e. m. 84. lap. 1-sö ábra. c. c. 3) Hamy e. m. 427. lap. 4) Bell K. An idea of new anatomy of the brain submitted for the observations of the authors friends 1811. — M a g e n d i e F. Journal de Physiologie expérimentale. T. II. 1822. — 27 6. lap stb. és 366. stb. 5) L e nh ossék J. v. Neue Untersuchungen über den feineren Bau des centralen Nervensystems. Zweite Auflage. Wien. 1858. m. 5 Tafeln. — 9., 28.. 38., 57. és 59. lap. 6) Meynert T. Zur Mechanik des Gehirnbaues. Wien. 1874. — 7. lap. 3
