Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Embertan - Antrhopologia
20 LENHOSSÉK JÓZSEF vetkező jelenségek összege, melyek az agyban egymás mellé helyeződvén, emlékezetté válnak. E szerint az agy féltekéi, melyeknek liomloki részlete az elmebeli tehetségek, a többi pedig a szellemi folyamatok székhelye gyanánt szerepel, embernél az egész agynak 78 °/o, majomnál 70%, a többi állatoknál pl. a lónál már csak 67%-át teszi ki. Még inkább feltűnik a központkereső és központfutó vezetők száma közt létező nagy különbség azon idegkötegeknél, melyek az agy törzsét vagy V aroli hidját — pons Varoli — lényegileg alkotják. Ez ismét mellső és hátsó részletből áll; amaz azagykocsánt — pedunculus cerebri — ez pedig az agytönki fedelet — tegmentum caudicis, Haube — képezi. Meynert T. szerint azon idegrostok, melyek az agytönki fedélen haladnak át és vagy az ikertestből, vagy a féltekéktől teljesen független más központi duczokból erednek »uz Öntudattól független folyamatok« vezetői gyanánt szerepelnek; mig a lencse és farkosmagból lemenő és a féltekék felületével szorosabb viszonyban levő idegrostok, melyek majdnem az egész agykocsánt alkotják, »az öntudatos mozgások« inditóit képezik. A Varoli-híd függélyes átmetszetén látható már szabad szemmel is azon viszony, mely az agykocsán és agytönki fedél térfogata közt létezik; az embernél úgy viszonylik mint 1: 1, majomnál már mint 1: 3, őznél mint 1:6 stb., azaz az öntudatos vezetők összege majomnál 3-szor, az őznél 6-szor kisebb, mint az embernél s igy a szellemileg feldolgozandó anyagnak is az állatnál épen oly arányban korlátoltabbnak kell lennie1). Jóllehet a különféle fajok és nemzetiségek jellegeinek meghatározására azon különbségek, melyek az emberi agy és ennek egyes szervei szerkezetében nyilvánulnak, a cranioscopiára nézve legnagyobb értékkel birnának; mégis, minthogy a szervek e legnemesebb és leggyöngédebbike leghamarább megyen át a megsemmisülésbe, sőt minthogy az agynak még közvetlen vizsgálása — mint ezt Hyrtl J. is megvallja, — mindig a legkényesebb bonczi feladat2), az antliropologusnak nem marad egyéb hátra, mint magát a csontos tokhoz, vagyis koponyához tartani, a mely bizonyos körülmények között évezredeken keresztül képes ellentállni az idő vasfogának, mint ezt azon koponyák bizonyítják, melyek ősvilági állatok csontmaradványaival együtt találtattak. Sőt J) M e y ii e r t. Unterschied im Gehirnbau des Menschen und der Säugethiere. e. m. 86. lap s a, köv. Lenhoss ék J. Az emberi gerinczagy, ny ult agy és Varolihíd szervezetének górcsői tájviszonyai. A m. tud. Akadémia Évkönyvei XIII. kötetének I. darabja. Pest. 1869. — Ugyanaz külön lenyomatban 21 lap. IV. tábla. 16 ábra. a) Hyrtl J. Handbuch der practischen Zergliederungskunst. Wien. 1860. — 434. lap,
