Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Embertan - Antrhopologia
EMBERI KOPONYAISME 13 az életfontos szervek fekszenek, az élőnél ki nem mutatható, mivel liozzáférhet- len ; noha ezen rész volna legalkalmasabb a kutatásra, mert a koponya alapjának alakja sokkal inkább kimutatja az agy alapi részeinek kifejlődését, mint a koponyafedél az agy felső felíiletéét; sőt a koponya alapján a kiemelkedéseknek jelentékenyebbeknek kell lenniük, mint a boltozaton, mert az sokkal vékonyabb falakkal bir; továbbá az agy súlyával is kedvezőleg járul az alapi emelkedések képződéséhez : ezért nagyon valószínű, hogy a Koponyaalap különféle emelkedései- és öblösödéseiből az agynak, mint a szellemi tevékenység szervének bizonyos működéseire inkább lehetne következtetni, mint a koponya-boltozatéiból. Mennyire fontos ez különösen a koponyaalap mellső árkára vonatkozólag kitűnik abból, hogy a homlokagy, mint az értelmiség székhelye, széles alsó felületével és egész súlyával épen e részen foglal helyet. És valóban nem csekél)7 számú tapasztalataim szerint mindazoknál, kik már a természetnél fogva jó emlékező tehetség — memoria -—által tűntek ki, erősen mellfelé álló szemekre akadtam, mig azoknál, kik mélyen bennülő szemekkel bírtak, nem tételeztem föl, de nem is találtam különös emlékező tehetséget. A két oldali homlokagy és szemek közt levő összefüggés az úgynevezett Jacobs on-féle elsődleges koponyaalapnak ébrényi kifejlődéstörténetében találja magyarázatát; mert ugyanis, mig a koponyának azon része, mely később csontos boltozattá válik, kezdetben csak hártyás tok volt, melyben már korán lerakódnak az úgynevezett Reichert-féle fedcsontok!), addig a koponya alapja már porczos és csak később változik át csontállománynyá és ezen csak pár millimeter vastagságú porcztömegen nyugszik egész súlyával az agy mellső és középső része. Miután azonban a koponyaalap azon része, melyen a homlokagy foglal helyet, egyúttal válaszfalat képez a két oldali szem- és koponyaür között, e vékony válaszfal annyival inkább lefelé nyomatik, minél erősebben fejlődik ki a homlokagy: minek következtében a szemürnek lágy részekből álló tartalma s az ezek által csak lazán környezett szem kifelé szorittatik. Az esetleg a szemüregek fölött létező homloköblök ezt meg nem gátolják, mert ezek legnagyobb fokú kifejlettségük mellett is a szemür hosszanti átmérőjének mellső felén túl soha sem terjednek. Hogy mennyire engedékenyek a szempillák, bizonyítják azon esetek, hol a szem kóros folyamatok következtében űréből majdnem egészen kiszorittatik. A különféle hajlamok és ösztönök helyeinek megjelölésére vonatkozó minden további kísérletre Verulami Baco ezen szavai illenek: »Duplex est sensus culpa, aut destituit nos, aut decipit«1 2). 1) Reichert K. B. Vergleichende Entwickelungsgeschichte des Kopfes. Königsberg. 1838. — 47.lap. 2) Baconis de VerulamioF, Novum orgánum scientiarum. Venetiis. 1762. — 7. lap.
