Lenhossék József: Az emberi koponyaisme (Budapest, 1875)
Embertan - Antrhopologia
12 LENHOSSÉK JÓZSEF 2-dik ábra, — melynél a részben jelenlevő lambda-varrányt kivéve *), a vagányoknak semmi nyoma nem látható. Vogt K. azonban bebizonyítá, hogy a microcephaliának oka nem mindig a varrányok korai elsimulásában keresendő, mivel kivételes esetekben e var- rányok fennmaradva is találtattak, minél fogva ily esetekben magának a mellső agykarélynak kifejlődésében való hátramaradása valami belső októl tételezendő föl. Egyes agytekervényekről bizonyos szellemi hajlamokra és ösztönökre következtetni, vagy mint Gall J. F. tenni akará1), a koponya bizonyos emelkedéseit ilyenekül tekinteni nem lehet; phrenologiája fölött egyébiránt a tudomány már úgy is régen pálezát tört. De tény az, mint Cams K. G. kimutatta, hogy ragadozó állatoknál az agy halántéki lebenye annál jobban ki van fejlődve, s ennek megfelelőleg a koponya is kidudorodva, minél ravaszabb és vérengzőbb az állat2) pl. tigris, biúz, görény stb. Gál 1-nak nem legnagyobb tévedései közé számítandó tehát az, hogy a ravaszságot és gyilkolási ösztönt embernél is a fül fölé és mögé helyezte. °) Említett tájékokon csakugyan föltűnő kidudorodások láthatók Bogár Miliá 1 y, Haj agos József, Németh Ferencz és Békés Katalin**) kivégzett rablók és gyilkosok koponyáin, melyek az egyetemi boncztani múzeumban őriztetnek. Ámbár az a g y a c s működése nagyon bonyolódott és földerítve még épen nincs, mégis az összehasonlító boncztan szerint állatokon véghez vitt vivisectiok és embereken tett tapasztalatok folytán bebizonyított tény az, hogy a kisagynak erősebb kifejlődésével és ennek a nagyagy fölött való túlsúlyra emelkedésével a nemi ösztön is jelentékenyebb kifejlődést ér el: minek következtében a nyak- szirtpikkely azon részének kidomborodása, mely a nyakszirtgumó alatt létezik, általánosságban a nemi ösztön megfelelő fokú kifejlődöttségére hagy következtetni. Mindamellett H y r 11 J. joggal jegyzi meg'1), hogy a koponya alapja, vagyis azon rész, melyen a nagyagy alsó felületével nyugszik, s melyen épen * 3 4 *) Ezen microcephal fej még azért is nevezetes, mivel egyszersmind oxyeephal. — E koponya •egyike a legrégiebbeknek az egyetemi boncztani múzeumban, mivel 14 számmal van ellátva, holott már az 1859-ben, — midőn Kolozsvárról a pesti egyetemhez áttétettem a — boncztani készítmények sima 194-re ment; jelenleg e szám 521-re emelkedett. Bár semmi részletes adat róla feljegyezve nincsen, még is meghatározható, hogy az illető egyén 16 — 18 évet élt. ’jMaertens F. H. Gall’s Gehirn- und Schädellehre. Leipzig. 1803. — 43. Jap. ä) Carus K. G. Lehrbuch der Zootomie. Mit steter Hinsicht auf Physiologie. Leipzig. 2-dik kiadás 1834. — Ugyanaz: Atlas der Cranioscopie. 3) G al 1. Schädellehre eml. inunk. 3. tábla. 9. és 10. szám. **) Békés Katalin 33 éves, férjgyilkos, lefejeztetett Pesten. 1851. Januárius 31-kén. 4) Hyrtl. Handbuch der topographischen Anatomie des Menschen. 2 köt. Wien. 1865. — I. köt. 140. lap.
