Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 3. (Budapest, 1924)
Idegtan - Középponti idegrendszer - II. Agyvelő
43 silláit. Sarlóalakú, egységes, harántul futó vékony fehér lemez, a középen a kisagyvelő nodulusával van összenőve, oldalfelé a tapadása átterjed a pedunculus flocculira s a floeeulusra, miközben a velum mind alacsonyabb lesz. Oldalt, az agykamra reces- sus laterálisánál, a velum hegyes szögben visszahajlik s a taenia ventriculi quartiba megy át. Félholdalakúan kivájt látszólag szabad széle valójában nem szabad szél, hanem a lamina epithe- lialisba való átmeneteiének vonala. A velum epitheliale mikroszkópos köbhámréteg, mely a tela chorioidea ventriculi quarti agykamrar felszínét fedi. E hámréteg, a lamina chorioidea epithelialis, egyfelől a velum medulläre inferiusba, másfelől a nyúltvelő dorsalis felszínén a corpus restiforméba megy át. Az utóbbiba való átmeneteiének helyét, ha eltávolítjuk a tela chorioideát s vele a hámréteget, fehér szegély jelzi, melynek egyes részei máskép neveztetnek. Kezdődik a sze gély a calamus scriptoriusnál az obex-nek nevezett, igen változó fejlődésű fehér lemezkével, amely a canalis centrális bemenete felett a két clava fasciculi gracilis közt feszül ki. Az obex oldalsó folytatása a taenia, ez rézsutosan keresztezi a tuberculum eune- atumot és Rolandit s a corpus restiformén a nyelvecskébe, ligula, megy át. A nyelvecske már kissé lehúzódik a nyúltvelő ventralis felszínére s ott, a recessust megkerülve, visszahajlik a floeeulusra s a velum medulläre inferiussal függ össze. A recessus lateralis tehát csücsökszerű folytatásával leterjed kissé az agyvelő alapjára is. Itt a recessusnak félholdalakú keskeny nyílása van, az apertura lateralis ventriculi quarti vagy foramen Luschka; másodlagos áthasadás eredménye ez. E nyíláson a negyedik agykamra érfonata (plexus chorioideus ventriculi quarti) mint vöröses csomó nyomul elő, Bochdalek1 hasonlata szerint kosárba helyezett virágcsokorhoz hasonlóan. A recessus lateralis fala e helyen nem mindig áll csak hámrétegből; a ligula igen gyakran fehér vályú- vagy tasakszerű lemezzé szélesedik, melyből az érfonat, mint a csokor a virágvázából, emelkedik elő. Az érfonat itt az agyvelőalap felől nézve igen feltűnő képződmény : vöröses, szemcsés csomó a corpus restiforme, flocculus és tonsilla cerebelli közt ; medialis oldalán a nervus glossopharyngeus- és vagussal van összenőve. A velum epithelialenak az említett Luschka-nyílásokon kívül még egy nagyobb középső nyílása van: a foramen Ma- gendii s. apertura media ventriculi quarti. A negyedik agykam1 Bochdalek, W. A., prágai anatómus, 1801—1883.
