Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 3. (Budapest, 1924)
Idegtan - Középponti idegrendszer - II. Agyvelő
31 felülről nézzük az agyvelőt, nem is látunk egyebet, mint a két hemisphaerát, amelyeket egymástól a középvonalon mélyen bevágó hosszanti hasadék, a fissura longitudinális cerebri, választ el, felszínüket ujjnyi vastag kanyargós kiemelkedések, az agytekervények, gyri cerebri, alkotják, ezek egymás felé részben mélyebb hasadékokkal, fissurae, részben valamivel felszínesebb barázdákkal, sulci, határolódnak el. A hemisphaerák felszínén átlag 0.3 cm széles szürkeállományból álló réteg, az agykéreg, cortex cerebri, terül el. Belsejük 4. ábra. Az agyvelő, az alapja felül tekintve, belerajzolt agykamrákkal. a kéreg alatt a fehérállománynak bő telepéből s mélyebben szürkeállományból álló nagyobb centrális halmazokból, a központi dúcokból (nucleus caudatus, lentiformis, claustrum) áll. A két féltekét a középső hosszanti hasadék mélyében fehér állományból álló, harántul futó idegrostokból összetett híd, a kérges test, corpus callosum, köti össze. A féltekéknél rövidebb : sem elülső, lehajló vége, a genu, sem hatulsó, megvastagodott része, a splenium corporis callosi nem ér a hemisphaerák elülső, illetőleg hátulsó végéig. A kérges test alatt találjuk, vele összenőve, már teljesen rejtett helyzetben, az ívalaküan elölről hátramenő idegrostokból összetett és elől is, hátul is két divergáló szárra szétváló boltozatot, fornix, s ennek elülső része s a kérges test térde
