Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 3. (Budapest, 1924)
Idegtan - Középponti idegrendszer - II. Agyvelő
29 ködésnek, szóval a psychének székhelye. Leghatalmasabb fejlődését, legnagyobb differenciáltságát az emberen éri el ; ennek köszöni az ember uralkodó helyzetét a természetben, s azt, hogy benne a természet mintegy öntudatra ébredt. Az agyvelő súlya. A felnőtt férfi agyvelejének súlya átlag 1375 g, a női agy- velőé 1235 g, a különbség tehát 130 g.1 Ez a különbség nagyjában megérthető a férfi magasabb termetéből, nagyobb testsúlyából : nagyobb testnek nagyobb agyvelő is felel meg. A relatív, vagyis a test súlyához mért agysúly a két nemben csaknem egyforma, csak valami kevéssel haladja túl a férfi relatív agysúlya is a nőét, amit Marchand (1902) egyenlő súlyú férfi és női holttestek agyvelejének összehasonlító súlyméréséből állapított meg. Handmann (1906) szerint 1 cm testmagasságra a férfiban 8.2 g, a nőben 7.9 g agyvelő esik. A fenti szám természetesen csak átlagnak veendő ; vannak kisebb és nagyobb agy velők, különösen ha hozzávesszük a kóros ingadozásokat is. így a törpe vagy a mikrokepbal egyén agyvelejének súlya 200 g-ra siilyedhet, a hydrokephaliás agyvelőé 2850 g-ra eme'lkedhetik (Walsen). Alacsony embernek aránylag nagyobb agyveleje van, mint a magasnak. Az agysúly nemi különbsége már az újszülöttön megvan : az újszülött fiú agysúlya 371 g, a lányé 361 g. Teljes súlyát az agyvelő a hímnembein a 20. évvel, a nőnemben a 18. évvel éri el. A 60. éven túl az agyvelő fokozatosan veszít súlyából ; a vesz teség a 60.—70. év közt 30 g, 70.—80. közt még további 50 g. Az agyvelő sorvadását magasabb korban azon vesszük észre, hogy az agytekervények finomabbak, keskenyebbek s a kemény agyhártya redőket vet a féltekéken. A különböző népfajok agyvelején végzett súlymérések főkép az agysúlynak a termettel való összefüggését derítették ki, oly értelemben, hogy a magasabb termetű fajoknak nehezebb, az alacsonyabb termetűeknek könnyebb az agyvelejük. A magyar faj agysúlya Laufenauer szerint a férfin 1343, a nőn 1217 g. Az emberi agyvelő fölényét híven tükrözi vissza súlyának 1 Ez a Sohwalbe-féle szám (1881). Ziehen (1899) számai valamivel alacsonyabbak : 1353 és 1226, Marchandéi (1902) magasabbak : 1397 és 1270. Mindezen értékekbe bele van számítva az agyvelő felszínét bevonó lágyagy- burok (arachnoidea és pia mater) is, melynek súlyát azonban legföllebb 25 g-ra tehetjük.
