Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 3. (Budapest, 1924)
Idegtan - Középponti idegrendszer - I. Gerincvelő
22 területre korlátozhatjuk, de fogyatkozása ennek a vizsgálódási módnak az, hogy csak állatokon alkalmazható, pedig még az emberhez legközelebb álló emlősállatok idegpályái sem egészen egyeznek az emberéivel, a közönséges kísérleti állatokon (kutya, házinyúl stb.) pedig sok tekintetben egészen mások a viszonyok, mint az emberen. Sokat köszön a kutatás e téren a velősödés (myelinisatio) tanulmányozásának is. E módszert különösen Flechsig1 és az iskolája aknázta ki. Flechsig állapította meg 1876-ban, hogy a gerincvelő fehérállománya az 5. terhességi hónapig csupán velőt- len rostokból áll ; ettől az időtől kezdve látjuk a velőhüvelyek fokozatos kifejlődését a tengelyfonalak körül, még pedig meghatározott sorrendben a fehérállomány különböző részeiben, s úgy, hogy pályánként különböző időben, de egy-egy pályán belül egyidőben jelennek meg a velőhüvelyek. A Weigert—Pál-készít- ményeken a már velős pályák sötétkék színeződésükkel élesen elütnek a még velőtlen sárga területektől s így eredésüktől végződésükig követhetők s lefutásuk az agy- és gerincvelő hosszabb darabján megállapítható. A rövidebb lefutású rostok általában előbb velősödnek, mint a hosszúak ; ezért velősödnek oly későn — csak a születés után — a pyramisnyalábok és a Goll-féle köte- gek. De úgy látszik, hogy a velőfejlődés nem mindenütt ragaszkodik szigorúan a fentebb említett törvényszerűséghez, helyenként az anatómiai kapcsolatoktól függetlenül bizonyos gócokból látszik kiindulni a myelinképződés, s azért e módszer felhasználhatósága az anatómiai viszonyok megállapítására korlátozott s felhasználása óvatosságot kíván. Felosztás. A gerincvelő fehérállományának pályáit hosz- szúakra és rövidekre, az előbbieket leszállókra és felszállókra osztjuk. Leszálló pályák : a) traetus corticospinalis s. pyramidalis anterior et lateralis ; b) tractus rubrospinalis ; c) tractus tecto- spinalis ; d) tractus vestibulospinalis. Felszálló pályák: a) tractus spinocerebellaris dorsalis; b) tractus spinocerebellaris ventralis ; c) tractus spinothalamicus , d) tractus spinoolivaris ; e) a hátulsó kötegek hosszú exogen pályái. A rövid pályák az elülső, oldalsó és hátulsó köteg fennmaradó részét foglalják el. 1 1 Flechsig, P., a lipcsei egyetemen az elmekórtannak most már nyugalmazott tanára, szül. 1847-ben.
