Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 3. (Budapest, 1924)
Idegtan - Középponti idegrendszer - I. Gerincvelő
11 minaleban hosszabb darabon követhető, míg végül vakon végződik. Stilling (1859) azt hitte, hogy a canalis centralis a conus alsó végén szabadon nyílik a hátulsó barázdában. E tévedésnek az a magyarázata, hogy a ventriculus terminális hátul nagyon közel jut a felszínhez s itt csak vékony szövetréteg határolja, mely könnyen átszakad. A szürke- és fehérállomány topographiája. A szürkeállomány alakja és mennyiségbeli viszonya a fehérállományhoz eltérő a gerincvelő különböző magasságaiban, úgy hogy ezen az alapon hozzávetőleg meg lehet állapítani, hogy egy harántmetszet a gerincvelőnek melyik tájékáról való. A nyaki részre egyfelől a széles, erősen fejlett, harántul megnyúlt, szegletes elülső szarv jellemző, másfelől a hátulsó szarv karcsú alakja, nyakának erős befűződése. A fehérállomány az 5.—7. nyaki ideg területén az átmetszetnek 67%-átteszi. A melli részben a szürkeállomány igen redukált, a fehérállomány aránylagos mennyisége 83%-ra növekszik. Az elülső szarv keskeny, sagittalis állású léc, nem sokkal szélesebb, mint a karcsú hátulsó szarv, mely az elülső szarvval egy nyílirányú vonalba esik s melynek hátulsó része hosszú apexbe húzódik ki. Az elülső és hátulsó szarv határán oldalt csúcsos nyúlvány nyomul az oldalkötegbe : az oldalsó szarv, cornu laterale. Mögötte van az erősen fejlett processus reticularis. A melli rész legalsó s az ágyéki rész legfelső szakaszán (a thoracolumbalis tájékon) találjuk a Clarke-féle1 oszlopot. Jól elhatárolt, az átmetszeten ovális idegsejthalmaz ez, mely a hátulsó szarv tövének medialis felében helyezkedik el, dombszerűen elő- boltosítva e szarv medialis határát. Legerősebb fejlődését a 11. thoracalis szelvény magasságában éri el. Felül a 7. melli, alul a 3. ágyéki szelvényig terjed. Már a thoracalis részlet alsó darabján tetemes megnagyobbodását észleljük a szürkeállománynak. Aránylagos térfogata fokozatosan növekszik a gerincvelő alsó végéig ; a fehérállomány mind vékonyabb köpenyegre szorítkozik a szürkeállomány körül. A 4. ágyékideg eredése magasságában a fehérállomány az egész keresztmetszetnek 50%-a, az 1. sacralis ideg magasságában már csak 42%-a, a 3. sacralis idegnél e szám 34%-ra s az 5.-nél s a nervus coccygeus eredésénél 25%-ra csökken. Az 1 Clarke, I. A. L., londoni anatómus, 1817—1880. ♦
