Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Bárzsing
89 A rekesz bárzsingnyílása teljesen a pars carnosában van s ezért a rekesz összehúzódása, vagyis a mély belélegzés összeszorítja a bárzsingot. A bárzsingot kötőszövet köti a nyílás széléhez, különösen a jobbszélhez. A pars abdominalis egészen rövid szakasz : csak 1.5 cm-nyi. A hashártya befedi e rész elülső oldalát. Kissé balra hajlik ; a bal medialis rekeszszár s a máj bal karélya fogja közre. Az utóbbin, a felső szél közelében, benyomatot, impressio oesophagea, okoz. A bárzsing rétegei. A bárzsingon már teljesen kialakulnak a táplálócsatorna typusos rétegei : mucosa, submucosa, muscularis (stratum circulare et longitudinale) ; csak a serosa hiányzik, illetőleg csak helyenként van meg. A ngálkahártya az élőn halványrózsaszínű, a holttesten fehéres színezetű ; a nvaki részen s a mellkasi rész felső szakaszán hosszanti ráncokba szedődik, lejebb, hol nyitott lumenű bárzsing, ránctalan, sima. Rendkívül laza submucosa köti az izomréteghez s ezért könnyen ráncba emelhető. Magas, többrétegű lapos hám fedi, mely a cardián a gyomor egyszerű hengerhámjába megy át. Az átmenet helye szabad szemmel világosan felismerhető zegzugos vonal alakjában : a bárzsing mueosája szilárdabb s a holttesten fehér, a gyomoré lágyabb és palaszürke. A hám legfelszínesebb rétegében az elszarusodás nyomai mutathatók ki. Az alsó hámhatár hullámos a kötőszövet szemölcseitől. A tunica propria laza, benne rugalmas rostokat találunk és nyiroksejteket változó mennyiségben, az újszülöttön annyit, hogy lymphatikus szövetet vélünk látni. A tunica propriát az alatta levő submucosa felé simaizomsejtekből álló keskeny réteg : muscularis mucosae, határolja el. Egyenes folytatása ez a garat rugalmas tunica fibrosájának. Csak egy rétegből : hosszantfutó simaizmok sorából áll. A submucosa laza, benne elszórva zsírsejtcsoportok találhatók. E réteg foglalja magában a bárzsing csekélyszámú (kb. 200) nyálkamirigyeit, glandulae mucosae oesophagi. Elszórva, nagy közökben, a bárzsingnak leginkább felső és alsó részében talál hatók, míg középső szakaszában csaknem teljesen hiányoznak. Tiszta nyálkamirigyek, kivezetőcsövük ferdén lefelé irányul s a muscularis mucosaen való áthaladása előtt gyakran ampulla- szerűen kitágul ; a tunica propriában olykor kis nyiroksejthal- maz veszi körül. A bárzsing kezdetén, a gyűrüporcogó magasságában s lefelé legföljebb az 5. trachealis gyűrűig, Schaffer J. bécsi histológus
