Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - Bárzsing
87 csigolyánál, az előtte futó bal bronchussal való érintkezésének helyén, angustia bronchialis, s végül kissé megszűkül a rekeszen való átmenetele közben is, angustia diaphragmatica. 14. mm átmérőjű műszer könnyen átvezethető a bárzsing szűkebb helyein is ; mások szerint 2 cm-nyire tágítható az oesophagus. Lefutás. A bárzsingon lefutása szerint három részt különböztetünk meg: nyaki, mellkasi és hasi részt. Leghosszabb a mellkasi rész, mely a hiatus oesophageusig terjed ; a hasi rész csak 1—1.5 cm hosszú, mert a bárzsing a rekeszen átnyomulva, csakhamar gyomorrá tágul. A bárzsing, mint említettük, nagyjában egyenes lefutású, mégis pontosabb vizsgálatra bizonyos elhajlásait állapíthatjuk meg. A kezdetén egészen a középvonalon van, de már a nyaki szakasz alsó részén kissé balra tolódik el, s e helyzetét a mellkasi darab felső részén is megtartja mindaddig, míg az aorta íve előbb eléje, majd a baloldalára nem helyezkedik. Ennek a hatására ismét a középvonalra kerül, sőt ettől kissé jobbra tolódik el. De csak rövid darabon tartja meg ezt a helyzetét : a 7. mellcsigolyától kezdve elhagyja a gerincoszlopot s az aortát jobbfelől megkerülve, eléje helyezkedik s a rekeszen átnyomulva, még egy kissé tovább hajlik el balfelé, hogy a gyomorba átmehessen („oesophagus-spiralis“). Mellkasi darabján a 3.—7. mellcsigolyáig belefekszik a gerincoszlop mellkasi görbületének vájulatába s ennek gyenge homorulatát követi. Lumen. A bárzsing a nyakon zárt luménű, elölről hátra lelő pított cső, mellkasi darabján ellenben a tüdők szívó hatása (a negatív mellkasi nyomás) üregét nyitva tartja s itt kerek vagy ovalis átmetszett! ; benne lenyelt levegő van. Csak a rekeszen való átmenete helyén záródik el ismét. A mellkasi szakasz ür- terének nyitott voltát kétféle módon állapították meg : egyfelől fagyasztott holttesteknek fűrésszel készített haránt átmetszetein, másfelől a Mikulicz feltalálta1 gyomortükör segítségével, melyet a bárzsing 'belső felszínének megtekintésére (oesophagoskopia) is fel lehet használni. Topographia. A pars cervicalis hátul a gerincoszlophoz, illetőleg az azt fedő mély nyakizmokhoz s a fascia praevertebralis- hoz fekszik hozzá ; ezekkel laza kötőszövet egyesíti, mely a gennysülyedésnek nem állja útját (pl. a nyakcsigolyák szuvasodásánál vagy a retropharyngealis nyirokcsomók elgennyedésé- nél). Elől a légcső hártyás részéhez van odakötve, elég feszesen, 1 Mikulicz-Radtícki, J., boroszlói sebésztanár, 1850 1905.
