Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - A fogak
57 tibularis és lingualis áthajtási redő felé azonban mind lazább lesz a csonthártyával való összeköttetése. Hámjába a kötőszövet rendkívül magas, keskeny szemölcsökkel nyomul ; itt találjuk a szervezet legmagasabb kötőszöveti papilláit ; a szemölcsök a fogmeder széle felé mind magasabbak lesznek s a legmagasabbak az interdentalis papillában vannak. A szemölcsök csúcsát csak néhány hámsejtréteg fedi ; a papillákban az erek csaknem a felszínig nyomulnak fel, s ez magyarázza meg a hám gyenge elszarusodásán kívü az íny vérérzékenységét ; fiatal fogon az íny kissé reáterjed még a zománc szélére is, ellenben magasabb korban gyakran sorvad és még a fognyakról is visszahúzódik. Hámja a fognyakon rövid darabon visszahajlik s a fog felszínével érintkezik ; e helyen a hám határa sima, papillák nélküli. Az újszülött ínyének kötőszöveti rétegében néha hámsejtcsoportokat és concentrikus szerkezetű „hámgyöngyök“-et találunk ; ezek az embryonális zománctelep maradványai. Valaha mirigyeknek (glandulae tartaricae, Serres) tartották e képződményeket, ma tudjuk, hogy nem azok. De van a foghúsban igazi mirigy is : a Merkeltől felfedezett glandula incisiva. Apró nyálkamirigy ez az alsó metszőfogak mögötti ínyrészletben. A fogmedrek verőereit az arteriae alveolares (inferior és superior anterior és posterior, valamennyien az a. maxillaris interna ágai) szolgáltatják, nevezetesen ezek ramus gingivalisai. Ezek az elég erős ágacskák a két-két fogmeder közti szivacsos sövényben nyomulnak a felszín felé s ennek hézagjain jutnak a foghúsba. A vénák hasonló járásúak, csak inkább háló- zatszerűek. A nyirokerek az ínyben egy felszínesebb s egy mélyebb hálózatot alkotnak, azután több (2—4) elvezető törzsökbe szedődnek össze, amelyek az ajakfelőli oldalon harántul haladnak s a pofa submucosájában s az alsó állkapocs csonthártyájában lefelé vonulva a három submandibularis nyirokcsomóban, leginkább azonban a középsőben végződnek. A foghús idegeit mind a háromosztatú idegtől (n. trigeminus) kapja, felül ennek 2., alul 3. ágától. 6 6. A fog szövettana. A fog főrészét a dentin alkotja ; ezt a koronán a zománc borítja vékony réteggel, a gyökéren a cement. A dentin' és bement kötőszöveti eredésű, a zománc hámeredésű állomány. A dentin, substantia eburnea s. ebur, úgy szövettani, mint
