Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - A fogak
56 valamivel szélesebb réteggé ; itt a gyökérbe lépő ereket és idegeket burkolja be. A fog rögzítésére szolgál. Kötőszöveti rostjai mint Sharpey-rostok egyfelől a foggyökér felszínes cementjébe, másfelől a fogmeder falába nyomulnak s ezáltal összekapcsolják e kettőt. A rostok járása az alveolus bemeneténél függélyes a fog felszínére — e sugárirányú rostok összességét ligamentum circiliare dentis-nek is nevezik —, lejebb a rostok mind rézsútosabban futnak a fogmeder falától a gyökércsúcs irányú ban ; a csúcs közelében megint függélyesebb lesz a járásuk s magától a csúcstól rendetlenül sugároznak szét. E rostokon mintegy fel van függesztve a fog s azok a fognak túlságos be- sülyedését akadályozzák meg rágáskor ; egyes rostok spirális lefutásukkal a megcsavarodás ellen biztosítják a fogat. Kötőszöveti és vándorsejteken kívül osteoblastok találhatók a gyök- hártyában, a fogmeder és a gyökér felszínén (az utóbbi helyen cementoblastoknak is nevezik őket), továbbá elszórva, csekély számban, hámsejtekből álló csomók és kötegek : fejlődéstani maradványok, az ú. n. hámhüvely maradványai. A gyökhártya igen bővelkedik erekben. Az artériák és vénák összefüggnek a pulpa ereivel a gyökércsúcs oldalnyílásai útján s a gyökércsúcsot környező kötőszövetben s összefüggnek az íny s fogmederfal ereivel is. A praecapillaris verőerecskék burkokat és gomolyagokat alkotnak (Wedl, 1881). Igen bő a gyökhártya nyirokérrendszere is. A gyökhártya idegei a gyökcsúcsba betérő idegnyalábból válnak le s a gyökhártyában bő fonatot alkotnak. A periodontium úgyszólván tapintószerve a fognak ; ezáltal érzi meg még a pulpájától megfosztott fog is a leggyengébb érintést is s ezérl oly fájdalmas a gyökhártya gyuladása (periodontitis). Magasabb korban a gyökhártya vékonyodik, nyílván azáltal, hogy a fogmeder belső felszínére s a foggyökérre csont, illetőleg cement rakódik le. c) F o g h ú s. Foghúsnak vagy ínynek, gingiva1, a felső- és alsó állkapocs fogmedernyúlványát bevonó 1—3 mm vastag halvány-rózsaszínű nyálkahártyát nevezzük. Reáhúzódik a fog nyakára is s a szomszédos fogak nyakai közt mint papilla interdentalis feszül ki. Egységes hártyát alkot a csonthártyával, ettől nem választható külön, ezáltal igen feszesen kötődik oda a csonthoz. A ves1 Görögül ονλον.
