Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)

Táplálókészülék - A fogak

48 conus kifejlődése folytán, a fenmaradó esetek a kétgumós for­mák s egészen szabálytalan alakok közt oszlanak meg. A három gyökér csak 24%-ban különálló, a többi %-ban kúp alakú an egybeforrt mind a három, vagy csak kettő közülök. Igen gyakori a közös gyökértömeg csökevényes, rövid volta, másfelől előfordul a gyökerek számának a szaporodása is ; ilyen esetekben a korona is nagyobb a rendesnél s nagyobb- számú gumóval fedett, az egész fogképződmény mintha két fog összenövéséből keletkezett volna. A gyökcsatornák a pulpaüreggel együtt különálló három gyökér esetén úgy viselkednek, mint a 2. zápfogon, összenőtt gyökereknél is kb. az esetek felében 3 csatorna *van jelen, rit­kábban kettő s még ritkábban csak egy tág csatorna. (') Az alsó első zápfog legerősebb fogunk. Rágófelszíne a négyzethez közeledik. Ettől az alaktól leginkább azáltal tér el. hogy a négy gumón kívül, amelyek a négyzet négy sarkán van­nak elhelyezve, még egy ötödik gumó van a négyzet distalis oldalán, kissé a buccalis oldalhoz közelebb, amely a négyzet ezen oldalának kis kipúposodását okozza. Nevezzük e gumót distoconns-nak ; Osborn hypoconulidnak nevezi. Igen jellemző az Mi inferiorra, mely erről könnyen felismerhető. Az öt gu­mót derékszögben kereszteződő, a rágófelszín széléig érő baráz­dák választják el egymástól, melyek közül a mesio-distalis le­futású kettéoszolva a distoconust villaalakban fogja közre. A distoconus kisebb a többi négy gumónál s igen változó fejlő- désű. 6.6%-ban hiányzik s ilyenkor a fog csak négygumójú. olyan, mint a 2. alsó zápfog. Viszont néha a két buccalis gumó helyett három van jelen. A buccalis felszín domború, rágóélét két bemetszés szakítja félbe s ezektől ugyanannyi sekély barázda húzódik a nyak felé, anélkül azonban, hogy azt elérné. A nyelvfeiőli felszín alacso­nyabb és keskenyebb a bucealisnál, szabad szélének csak egy bemetszése van. • A fog két gyökere közül a mesialis erősebb, zömökebb s egyúttal erősebben görbült (radix curoilinea), mint a distalis (radix rectilinea); csúcsa legömbölyödött, míg a distalisé he­gyes. A gyökerek mesio-distalisan összenyomottak, bucco-lin- gualis irányban szélesek, különösen a mesialis, egymás felé tekintő oldalaikon, a mesialison a másik oldalon is, hosszanti barázda vonul végig. A két gyökér először széttér egymástól, az­után csúcsaikkal ismét egymás felé hajlanak. Csúcsaik gyakran görbülnek distalis irányban, ő%-ban rövid darabon vagy na-

Next

/
Thumbnails
Contents