Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Táplálókészülék - A fogak
47 A mai emberiségen e rendellenesség csakis az 1. felső zápfogon fordul elő, az is mint nagy ritkaság, de a jégkorszakbeli nean- derthali ember krapinai ágán gyakori eset volt' s a többi záp- í'ogon is előfordult. A bucco-distalis és lingualis gyökér csatornája rendszerint egyszerű, ellenben a bucco-mesialis gyökérben 62%-ban részlegesen vagy egészen kettős a csatorna. Legtágabb a nyelvfelőli gyökér csatornája, legszűkebb a bucco-distalisé. A lingualis gyökér csatornája a gyökér csúcsán gyakran derékszögben meghajlik s a gyökcsúcs oldalán nyílik. Mindhárom csatorna kél nyílással nyílhat a csúcson ; leggyakoribb (38%) ez a bucco- mesialis gyökéren. ß) A felső második zápfog koronája mesio-distalis irányban Ielapítottabb az 1. zápfogénál, s nem rhombus-, hanem ellipsisalakú, bucco-lingualis hosszabb átmérővel. Rágófelszínének rendesen csak három gumója van, mert a hypoconus hiányzik : tehát két buccalis s egy lingualis gumó van jelen, T-alakú határbarázdával, mely oft, ahol a két szár találkozik, gödörré, Jovea centrális, mélyed. A két buccalis gumó közül a mesialis valamivel erősebb a distalisnál. A gumók kúpalakúak, fiatal fogon hegyesek ; egymásfelé tekintő felszínükön taréj húzódik a centrális árok felé. 36.1%-ban megvan a hypoconus is, legtöbbször fejletlen, satnya állapotban, ilyenkor a fog tehát négygumójú. Más esetekben a hypoconus jelenléte mellett is csak három- gumójú a fog, mert az archiconus összeolvadt a bucco-distalis gumóval (Zuckerkandl-féle alak). A három gyökér csak kb. az esetek felében különálló, 50%-ban vagy mind a három, vagy két gyökér összenőtt egymással (különösen a bucco-mesialis a lingualissal). A mesialis gyökér csatornája 42%-ban részlegesen vagy egész lefutásában kettős, egyébként' a gyökcsatornák a pulpaüreggel együtt úgy viselkednek, mint az első molárisban. A felső harmadik zápfog vagy felső bölcseségfog, dens sapientiae s. serotinus, nagyságában és -alakjában igen ingadozó. A fogsorok legcsökevényesebb tagja, egy kis csapfog, vagy rövid, tökéletlen fogképződmény helyettesítheti, viszont azonban még erősebb is lehet a másik két zápfognál. Legtöbbször azonban jóval gyengébb amazoknál s igen gyakran gyengébb az ellenlábasánál is. Ha jól fejlődött, keveset különbözik a 2. záp- fogtól ; rágófelszíne szintén ellipsis-alakú, a nyelvi oldal felé kes- kenyedő, mesiodistalisan lelapult, gumóinak száma 66%-ban 3, két buccalis s egy lingualis, 26%-ban négy, egy satnya hypo-
