Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Bőr
375 áll, amelyek zsindelyszerűen fedik egymást, oly módon, hogy a kiugró szélek a gyökér felé irányulnak. ó%-os nátronlúggal kezelve a hajat, határaik világosan előtűnnek, nagyjában harán- tul futó zegzugos, endothelhatárszerű vonalak alakjában. Λ gyökér alsó vége felé vastagabbak, köb- s végül hengeralakúak s a hajszálra függélyes állásúak lesznek s magot tartalmaznak. b) A kéregállomány, substantia corticalis, hosszú, orsóalakú, hosszcsíkolatos elemekből, a kéregsejtekből áll. Ezek szorosan összeilleszkednek, ezért ésíkolatos a kéregréteg. A kéregsejtek elszarusodottak, magjuk helyén a lúggal felduzzasztott sejten vaeuolum van, a színes hajon bennük barnás szemcsék és diffus pigmenibeivódás látható ; a sejtek közt sem hiányzanak a festékszemcsék. E festék mennyiségétől függ főkép a haj vagy szőr színe. Idősebb egyénen a kéreg sejtjei közt levegő is jelenik meg, finoman elosztott állapotban, ez teszi fehérré a hajat. A bulbus felé ezek a sejtek is nagyobbak és magtartalmúak lesznek. c) A velőállomány, substantia medullaris, csak a vastagabb szőrszálakban, pl. a bajpsz szálaiban van meg. Egy vagy két sor köbalakú sejtből áll. A papilla közelében ezeknek még magjuk van s testükben sok keratohyalinszemcse látható, feljebb magjukat elvesztik, elszarusodnak, zsugorodnak s a helyükbe levegő lép. A velőállomány már a haj csúcsa előtt megszűnik ; hatévesnél fiatalabb gyermek hajában nincs velőállomány. Vastagabb szőr- vagy hajszálat miniden kezelés nélkül lupenagyítással megtekintve, felszínén a cuticula mozaikszerű rajzolatát, mélyebben a kéregállomány hosszcsíkolatát s a haj tengelyében — ha jelen van — a velőállomány fekete, szemcsés hengerét látjuk ; e fekete szín nem festéktől, hanem az áteső fényben feketének látszó léghólyagocskáktól van. Hajtüsző. A bajtüsző, mint már hallottuk, bámbüvelybői és kötőszöveti tüszőből áll. A hámhüvely, vagina pili epithelialis, közvetlenül fedi a hajat. Két rétegre osztjuk : belső és külső hámhüvelyre. A belső a felhám szarurétegének és a hüvely alsó felében stratum granu- losumának, a külső a stratum plasmaticumnak betiiremkedése. A belső hámhüvelynek a baj felé eső határát a vékony, elszaru- sodott, magnélküli hámpikkelyekből álló cuticula alkotja ; sejtjei zsindelyszerűen tolódnak alsó széleikkel egymás fölé, oly módon, hogy kiszögellő csúcsaik a hajhagyma felé irányulnak.
