Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Bőr
371 ellenesen erős kifejlődését hypertrichosis-nak1 nevezzük. Lehet ez általános (h. universalis) és részleges (h. partialis), vagyis csak egy bizonyos tájékra szorítkozó ; az utóbbi rendellenességnek leggyakoribb formája a hypertrichosis sacralis. A rendellenesség szélső eseteiben az egész testet s az arc minden részét is sűrű fürtök fedik. Atavizmusnak fogjuk fel ezt az abnormitást, visz- szaütésnek a fajfejlődés ősibb állapotaira. A hypertrichosis rendesen a fogak tökéletlen fejlődésével párosul. Felosztás. A terminalis szőrzet a testet nem fedi egyenletesen, hanem egyes csoportokba van elosztva. Ezek a következők : szemöldök, supercilium, szempillák, cilia, bajusz, mystax, szakái, barba, orrszőrök, vibrissae, fülszőrök, tragi pili, hónaljszőrök, hirci, fanszőrök pubes. De e helyeken kívül szőrös lehet a test többi része is, a fent említett mindig szőrtelen részek kivételével. Az emberen a hasi testfelszín szőrösebb a hátinál (eltérés a majmoktól s a többi emlőstől, talán az egyenes testtartásból magyarázható), a végtagok feszítő oldalán több a szőr, mint a hajlítón. Flumina pilorum. A hajszálak mindenütt rézsutosan illeszkednek a bőrbe, ügy hogy az egyik oldalukkal a bőr felé hajol-* nak, vagy akár egészen reá is fekszenek. Ha az egyforma hajlású hajakat vagy szőröket összekötjük egymással, megkapjuk a hajzat vagy szőrzet áramvonalait, flumina pilorum. Minden helynek, a csak lanugós helyeknek is, megvan a maguk typu- sos, szabályszerű szőr- és hajirányuk. Ezeket az irányvonalakat először Eschricht vizsgálta meg 1837-ben, legbővebben Ludwig foglalkozott velük 1921-ben. A testre rajzolt flumenek képe igen bonyolódott vonalrendszer ; az áramlatok csavarodva járnak és sok helyütt összetorlódnak ; az ilyen helyeken keresztalakú rajzolatok támadnak. Összesen 19 állandó s egy csomó ingadozó ilyen hajkeresztünk van testünk felszínén, a homlokon, orron, fülön, nyakon, hason, sfb. Még feltűnőbb képződmények a hajörvények, vortices pilorum, amelyek közt divergálókat és konvergálókat (üstököket) különböztetünk meg. Az előbbi csoportba tartozik a fejtető egyszerű vagy néha kettős örvénye. Összesen 9 állandó divergáló örvény van. Convergáló örvényt találunk a fül Darwin-gumóján, a köldökön, a farkcsont csúcsa felett, stb., összesen 12-t. A hajáramlatok elrendeződésének semmi kapcsolata nincs a bőr hasadási vonalaival ; se keletke1 haj, szőr. 24*
