Lenhossék Mihály dr.: Az ember anatomiája 2. (Budapest, 1923)
Nemi szervek - A külső nemiszervek rendellenességei
345 tend, fasciae endopelvinae-vel. Rostjai már nem nyílirányúak, hanem rézsútos lefutásúak. A musc. ischiococcygeus-t a legtöbb szerző külön izomnak veszi musc. coccygeus néven. A lig. sacrospinosummal együtt halad, vele összeszövődve, e szalagot olybá is vehetjük, mint az izomnak kötőszövetté átalakult részét ; rostjai azonban nem a keresztcsonton tapadnak, mint a szalagéi, hanem a végbélemelő izom többi részével együtt a farkcsonton. Ezen az izmon túl a levatornak szabad hátulsó széle van ; az így fenmaradó rést a medencéből kilépő musc. piriformis tölti ki az erős keresztcsonti idegtörzsökökkel együtt. Fasciák. A végbélemelő izmot alsó és felső felszínén is fascia fedi. Az alsó, a fascia diaphragmatis pelvis inferior, vékony, jelentéktelen kötőszöveti hártya, a spatium ischiorectale medialis oldalán fedi az izmot. Annál erősebb a végbélemelő izmot a felső oldalán borító lemez, a fascia diaphragmatis pelvis superior, melynek másik neve fascia endopelvina s. pelvis. A fasc. endopelvinát a medenceüreg felől praeparálva a hashártya s az alatta levő laza kötőszövet (subserosium) eltávolítása után láthatjuk. A musc. levator ani területén erős, aponeu- rosisszerü, felfelé kivájt lemez, mely köröskörül a medence oldalfalán ered s a középvonal felé a prostata és végbél kötőezöveti burkába megy át : a prostata tokjába (capsula prostatae) s a végbél adventitiájába. De hátul a fascia endopelvina túlterjed a levator hátulsó szabad szélén és laza, lágy, vékony pólyalemezzé gyengülve bevonja a musc. piriformist s a keresztcsonti ideg- törzsököket a keresztcsont vájulatáig s a farkcsont széléig. Hanem a levator hátulsó határának megfelelően, ott, ahol átmegy a hátulsó gyenge részbe, ívszerű megerősödése van. Másik, határozottabb megerősödését a musc. obturator internus felett találjuk. Azt az erős, aponeurosisszerű fasciát, amely a musc. obturator internust a linea terminálistól a végbélemelő izom eredéséig fedi, nem számítják a fascia obturatoriához, hanem már a fascia endopelvinához. A levator eredése felett a fascia endopelvina elhagyja a musc. obturatort s a levatorra hajlik át ; ennek az áthajlásnak a helyén a fasciának erős, széles, inas íve van, arcus tendineus fasciae endopelvinae ; más ez tehát, mint az arcus tendineus levatoris ani. A medencepólya harmadik megerősödése a lig. puboprostaticum, egy páratlan medium s két laterale : a symphysis tájékáról mennek e szalagok a prostatához s oldalt az arcus tendineus-szul függnek össze.
